Nyitrai sem bír leállni
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az egri főiskolát is átnevezik egyemmé, akkor Nyitrai aláírásokat kezdett gyűjteni, hogy legyen egyetem. Most, hogy a minap a Parlament meghozta a döntést, hogy az intézmény neve legyen Eszterházy Károly Egyetem azt mondatta egy ilyen mondatokra szakosodott államtitkárral, hogy a képviselő úr mindig is azt mondta: „Egyetemet Egernek!” - ez volt az első szlogen. Aha. A „legyen egyetem helyett főiskola”, az pont az „Egyetemet Egernek!” kijelentést takarja. Ennyibe nézi a Fidesz az egrieket, a főiskolát, vagy, ahogy majd hívják „Alkalmazott tudományok egyetemét”.
Pedig ennek az egyetemmé fejlődésnek azért valóban vannak komoly kérdései. Például az, hogy csupán három állami főiskola marad a döntést követően: az Eötvös József Főiskola, Baja, a Magyar Táncművészeti Főiskola, Budapest és a Pető András Főiskola, Budapest. Szóval minden arra érdemes és nem érdemes főiskolából egyetem nevű intézmény lesz. Azaz Orbánnak sikerült propaganda névvé silányítani az „univesitas” ideáját. Ehhez a vidéki főiskolák lelkesen tapsikoltak. Meg a zemberek, a zottlakók. Kétszáz éves állom vált valóra, a sok erőfeszítés meghozta gyümölcsét, révbe ért a főiskola etcetera.
Eger különösen mély gyomrost kapott
Mondjuk Eger ennek az átnevezési cirkusznak kifejezetten kárvallottja. Hauser Zoltán idején már javában készültek a csendes ultira, hogy az akkreditációs mutatókat egyetemesre tornásszák az egri főiskolán. Liptai Kálmán magáévá tette és felpörgette ezt a folyamatot. És amikor már sikerült megfelelni az egyetemi minősítésnek, akkor hirtelen a kormányzati rangkórság áldozatává vált az álom, hiszen ha pénzt nem is, de rangot azt ingyen kezdett osztogatni a kormány. Mondjuk jól esett ez korábban a főigazgatóból rektorrá avanzsált főiskolai vezetőknek is. Senki nem tiltakozott, hogy a főigazgató az bizony nem rektor, mert nem egyetemet vezet. Csak hát a politika ilyen, hálát vár a címekért cserébe – és általában meg is kapja.
Evolúció vs. kreáció
Az a rossz hír az evolucionista egyetemi felfogásnak, hogy állati kevés példa támasztja alá. Nem úgy megy az egyetemmé fejlődés, hogy néhány dajka összehajol, majd alapítanak egy bölcsödét, és amikor az már nagyon jó, akkor óvodává alakulnak, és így tovább a magyar Harvardig. Az egyetemeket általában alapítják és nem kifejlődnek. Ennek gyaníthatóan több oka is van. Például más képességek kellenek az általános iskolai és a gimnáziumi tanársághoz. Lehet átképezni orosztanárt angol tanárrá, meg levelezőn elvégeztetni egyetemi szakot a saját neveléssel, de valahogy az mégsem az igazi.
Az akkreditációs mérőszámként alkalmazott Intercity professzor nem jelent veszélyt az őskövületre, mint ahogy a benntartott, gyámolított, jó eszű hálás demonstrátor sem, ám egy egyetemi versenyhelyzetben egy tudományos háttérrel rendelkező ifjú titán már a levesbe küldené a provinciális kényelmességben meglangyult egyetemi oktatót, akinek esélye sem lenne egy Eger méretű városban elhelyezkednie. Számára létkérdés, hogy a főiskola/egyetem csak belterjesen fejlődjön. Szóval az evolucionista megközelítés magába fejleszti a kontraszelekciót, a provincializmust.
A kreacionista egyetemalapítás meg alighanem lehetetlen. Ahhoz ugyanis szélnek kéne ereszteni a jelenlegi főiskolai gárdát, oktatóstól, hallgatóstól. Kellene campus, professzori villákkal, az épületekbe pedig be kellene költöznie az új garnitúrának, akik pályázatokon nyerték el, akadémiai felkérést elfogadva vállalták, stb. az egyetemi oktatói kinevezéseiket. Nyilvánvalóan nem kivitelezhető a dolog, meg sok értelme sem lenne, mert Eger esetleg fakultás szintjén lehetne részese egy nagy egyetemnek, önállóan semmiképpen, már csak a mérete miatt sem.
Marad tehát a Liptai féle sziget modell, hogy legalább bizonyos egységek legyenek egyetemi szintű, uram bocsá’ országos hírű alkotó közösségek. Ez jelenleg kétségkívül csak részsikereket produkálni képes megoldás. Van a főiskolának nagyon erős (országosan is a legerősebb) doktori iskolája, messze földön híres szakjai, ahova bekerülni nagyon nehéz stb. Persze ma még nem ez a jellemző. A modell alapvetése, hogy ha nagyon sok egység szépen csúccsá fejlődik, akkor abból fennsík lesz. Ez talán egy járható út, de sok feszültséggel és kudarccal terhes.
Az biztos, hogy minden főiskolából, amelyik le tudja írni a nevét, egyetemet csinálni nagy pofon az egyetemeknek, vagy éppen az egyetemi státuszt komolyan gondoló főiskoláknak, mint amilyen az egri. Az „alkalmazott tudományok egyeteme” fosztóképző pedig feltételezi, hogy léteznek nem alkalmazott tudományok, amelyek nyilván a balneológia (Fidesz: bálnatenyésztés) haszontalan világába tartoznak, ahol Soros bérencek gender studies kurzusokon képezik magukat férfias nőkké és feminin férfiakká.
Nem, ez nem afféle értelmiségi vita
Ha Nyitrai a fenti aggályok miatt, szakmai alapon aggódott volna a gyenge egyetem vs. erős főiskola kérdéskörön, akkor egy értelmes szellemi probléma fókuszában állhatott volna. De ne áltassuk magunkat. A képviselő úr horizontja nem terjed tovább a nyers „ki az úr a házban” megközelítésen. Márpedig okkal, vagy ok nélkül attól tart, hogy egy sikeres, megerősödött egri egyetem vezetése politikai tényezővé növi ki magát lokálisan, sőt, akár még tekintélye is lehet. Ne adj isten, véleménye. A hülyeség hosszú évei után nem kizárt, hogy a társadalom egy kis józan észre vágyik majd, és az Eszterházy Károly Egyetem holdudvarából, vagy vezetéséből választ magának polgármestert, képviselőt a Polgárok Háza akol melege helyett. Na, az már kockázatos lehet.
A törvény ITT.
Nyitrai Zsolt csorbítatlan közleménye:
|
Az Eszterházy Károly Egyetemről az Országgyűlésben Nyitrai Zsolt miniszteri biztos, Eger és térsége országgyűlési képviselője hétfőn napirend előtti felszólalásában a felsőoktatás aktuális helyzetéről szólt kitérve az egri Eszterházy Károly Egyetem megalakulására és az ezt támogató aláírásgyűjtési akcióra, az Eszterházy Petíció sikerére.
(a videófelvétel lejátszásához kattintson az indítógombra) Nyitrai Zsolt felszólalásában elmondta: az állam életében vannak nagy rendszerek, stratégiai fontosságú területek, amelyeket időről időre meg kell frissíteni, hozzá kell igazítani a kor kihívásaihoz. Ilyen terület például az egészségügy vagy az oktatás rendszere.
Az nem is volt kérdés – tette hozzá -, hogy a magyarországi felsőoktatás átalakításra szorul. Szinte mindig is napirenden volt, de mindenki csak dobálta, „mint a forró krumplit”. Márpedig nagy és fontos feladat ez, mert az, hogy valami jól vagy rosszul alakul az országban ezen a területen, csak évek múltán derül ki, akkor pedig már sokszor késő. Ezért is volt fontos előrelépés, hogy a kormány vállalta az ezzel járó felelősséget, szakmai konfliktusokat, nehézségeket, majd döntéseket hozott. Pontosan a már sokszor említett cél eléréséért: az új, modern formában létrejövő értékmentés érdekében! "Fokozatváltás a felsőoktatásban"- ezt a címet viseli a kormányzat új stratégiája, amely Magyarország számára komoly lehetőségeket kínál. Az anyag szerint a magyar felsőoktatás színvonalát emelni kell, versenyhelyzetet kell teremteni a felsőoktatási rendszeren belül. Hazai és nemzetközi szinten versenyképes tudást kell adni a hallgatóknak, és ehhez meg kell teremteni a feltételrendszert. Mindezt úgy, hogy a munkaerő-piaci és társadalmi elvárásokhoz kell igazítani a képzési struktúrát – hangsúlyozta a képviselő. Majd így folytatta: ennek szellemében kellett nekünk is áttekinteni a Heves megyei lehetőségeket. A stratégiai célokat szem előtt tartva javasoltuk a két megyei felsőoktatási intézmény, a gyöngyösi Károly Róbert és az egri Eszterházy Károly Főiskola összeolvadását. Ez persze, ahogy lenni szokott minden változásnál, nagy vihart kavart, hiszen felül kellett emelkedni személyes ambíciókon, a presztízsharcokon, de mára azt gondolom, mindenki belátta: a két intézmény egyesülése a helyes út.
Ez az út pedig egy erős tudásközpont létrejöttéhez vezethet Egerben. Abban a városban, ahol az országban először kezdte meg működését orvosi és jogi kar, és ahol Eszterházy Károly 1762-ben Lyceumot építtetett abból a célból, hogy a városban egyetem működjön. Nyitrai Zsolt arról beszélt, hogy a szakszerűség fellegvárának, nem pedig a meddő tudás elefántcsonttornyának kell lennie egy egyetemnek vagy egy főiskolának. Legyen szó bölcsész- s agrártudományról, vagy éppen a turizmus oktatásáról. Az alkalmazott tudományok egyetemének státusza, oktatáspolitikai koncepciója ezt a célt szolgálja, szorgalmazza. Ennek magam is hangot adtam a főiskola továbbfejlesztése kapcsán már idén májusban, majd szeptemberben, az Eszterházy Károly Főiskola 242. tanévnyitó ünnepségén – tette hozzá. „Ezért indítottunk Eszterházy Petíció néven közéleti akciót Heves megyében, hogy a helyben élő polgároknak legyen lehetőségük arra, hogy személyes hitvallásukkal, aláírásukkal támogatói, részesei legyenek az egyetemmé válásnak. Örömmel jelenthetem, hogy az Eszterházy Petíciót több mint 12 ezren írták alá ezzel is támogatva a siker elérését – fogalmazott Eger országgyűlési képviselője. A honatya kijelentette: “Az Országgyűlés döntésének köszönhetően 2016 nyarától Egerben alkalmazott tudományok egyeteme jön létre. Köszönet jár érte mindenkinek, aki ezt szavazatával támogatta!” Majd így folytatta: az egyetemi fejlesztés, az új felsőoktatási koncepció és az általa megerősített portfólió, a két megyei főiskola összevonásának terve a regionális távlatok, a térség kohézióját és nem a kettéválását vetíti előre. A jellem szilárdsága, az elme nyitottsága egymást szolgálja, és új lehetőségeket teremt. Ez az együttműködés tehát Eger, Gyöngyös, Sárospatak és Jászberény közös sikere! Nyitrai Zsolt felszólalásában kiemelte: az egyetemmé válás nem puszta adminisztratív döntés, hanem egy intellektuális kihívás és előrelépés. Ahol a szakok, a karok egymásra találásával, kapcsolódásával a tudásbázis emelkedhet, a szellem érettsége új szintre léphet. Persze, kétely is megfogalmazódik ilyenkor. Ha egy nagyobb szervezeti előrelépés történik, ott felmerül annak a veszélye, hogy az ember magára marad, eltéved az úton, elveszik az emberi lépték. Pedig éppen ez az emberi lépték, amely minden fejlődésnek az alapja és kulcsa kell, hogy legyen. A honatya hozzátette azt is, hogy a diákok számára a felsőoktatás bürokráciája sokszor komoly akadályt jelent. Az oktatók számára pedig a kutatás és tanítás nyugodt körülményeinek kialakítása jelent kihívást. Az intellektuális erő ahhoz kell, hogy az emberi képességek gazdagodása minél kevesebb akadályba ütközzön. Ehhez mind az állam, mind az intézményi vezetés, mind az oktatók és a hallgatók tudásközössége részéről közös összefogás szükségeltetik. A tanárképzés jelentősége éppen ezért fontos: közösségben betöltött feladata, hogy minél szélesebb alapot biztosítson a társadalomnak a továbblépésre, az egyénnek a helyes út megtalálására. Mint hangsúlyozta: az egri értelmiségképzés a maga környezetével, hagyományával, intellektuális erejével éppen a beismerésre nehezen képes és irányt vesztett világ ellen léphet fel és vonulhat hadba. Ez azt is jelenti, hogy az egri küldetéstudat nem szorulhat be a provincialitás hálójába, hanem egyetemes emberi kihívások felé kell, hogy fordítsa tekintetét. A Heves megyei felsőoktatás több száz éves múltja, a jelen eredményei, az új felsőoktatási koncepció lehetőségei, a főiskolák összeolvadása miatt megerősödött portfólió, a helyi emberek kiállása (az Eszterházy Petíció) teremtette meg az esélyét annak, hogy ma arról beszélhetünk: Eger központtal alkalmazott tudományok egyeteme kezdheti meg működését. Köszönet érte! Legyünk büszkék Egerre! – fejezte be parlamenti felszólalását Nyitrai Zsolt.
Az elhangzott napirend előtti felszólalásra válaszolt Rétvári Bence államtitkár, aki így fogalmazott: „Egy közösség sikere az, amiről a képviselő úr itt be tudott számolni, és valljuk meg, hogy köszönet illeti meg a képviselő urat is, hogy mindvégig a folyamat során ott volt minden lépésénél, ő maga is szervezte, alakította ezt a folyamatot. „Egyetemet Egernek!” - ez volt az első szlogen, utána az Eszterházy Petícióval pedig az egriek fel tudták mutatni, hogy nagyon széles körű társadalmi támogatottsága van a kezdeményezésnek…” |
