Az őszi rovarinvázió egyetlen dolognak köszönhető: a tél beköszöntének, hiszen ilyenkor ősszel a rovarok már ösztönösen érzik a hideg idő közeledtét, ezért is keresnek a maguk számára menedéket. Némelyek közülük ártalmatlanok, de vannak közöttük olyanok is, amelyek ellen jó, ha védekezünk, és kíméletlenek leszünk velük szemben.

Milyen rovarokra számíthatunk?

Enyhe őszi napokon megfigyelhetjük, hogy a rovarvilág tagjai meglehetősen élénkek, mindegyik igyekszik valamilyen menedéket találni, és ezért mindent megtesznek. A legyek, darazsak, a poloskák, a csótányok, a katicabogarak és a harlekin katicák mind-mind azon igyekeznek, hogy biztonságos, meleg téli búvóhelyet találjanak maguknak, és a lakások éppen ilyenek. Az ablakok, ajtók, a falrepedések és redőnytokok mind fagymentes menedéket kínálnak számukra.

Nem véletlen a hasonlat: „szemtelen, mint az őszi légy”, a legyek ellen ilyenkor nem árt felszerelkezni, hiszen nagy tömegben jönnek be a lakásba, menedéket keresni. Persze csak egy részük telel át, egy részük éhen pusztul, más részük kiszárad, vagy pusztul el „emberi beavatkozás” következtében.

A legyek mellett számolnunk kell ősszel a darazsakkal is, melyek ilyenkor sokkal nagyobb számban bukkannak fel, mint általában. Ezek a darazsak életük végén járó dolgozók, így erejük igencsak fogytán van. Ennek ellenére ugyanúgy szúrnak, mint életük delén, tanácsos tehát velük vigyázni.

Ősz táján nagyon sok berepülő poloskával is találkozhatunk a lakásainkban, melyek közül kettő a leggyakoribb: a hazánkban őshonos bencepoloska (ez szürkésbarna színű) és a zöld színű vándorpoloska. Ez utóbbi a mezőgazdaságban nagy károkat tud okozni, ezért ha tudjuk, irtsuk, míg előbbit csak engedjük útjára. Azt pedig bizonyára mindenki tudja, hogy a poloskák váladéka rendkívül kellemetlen illatú, méltán ragadt rájuk a „büdösbogár” elnevezés. A váladék egyébként mérgező, az emberekre nem hat annyira, mint például a madarakra, de nálunk is kiválthat allergiás reakciókat.

A csótányok általában nem kintről jönnek be, de ősszel velük is gyakrabban találkozhatunk, ők is érzik a tél közeledtét. A csótányok megjelenése inkább akkor várható, ha vízvezetéket, szennyvizet bolygatnak meg valahol, és a fészkük éppen ott található, ilyenkor nagyobb invázióra számíthatunk. Egy esetekben egész évben jól érzik magukat a lakásokban, nem is hagyják el azokat, bár rendszeres csótányirtással jól karban tarthatók, sőt a lakás is tünetmentessé tehető.

Végül – de nem utolsósorban – szólnunk kell az utóbbi években nagy tömegben rajzó harlekin katicákról, melyekről első megjelenésükkor sokan azt sem tudták, miféle katicabogarak ezek. Ők azok, akik ősszel invázió-szerűen lepik el lakásainkat, és gyakorlatilag ömlenek be az ablakokon, ajtókon, alig lehet védekezni ellenük. Csapatosan mozognak, így keresnek téli rejtekhelyet, gyakran marokszámra lepnek el mindent. Szintén rossz illatú váladék jellemző rájuk, narancsszínű váladékot bocsátanak ki, melyekre egyre többen allergiások, sőt ezek a csöpp rovarok még meg is haraphatják az embert, ez persze nem fájdalmas, de kellemetlen.

A faj igen agresszíven terjed, és a legnagyobb probléma, hogy a hazai katicákra is veszélyt jelentenek, hiszen azoknak így visszaszorul az életterük. Sajnos a legtöbb rovarirtóra rezisztensek, sokan az összeporszívózásukra esküsznek, mint egyetlen hatékony védekezési forma ellenük.