Szabó János rendező újraélesztette az 1987-ben alakult Egri Színműhelyt. Nem csak színre vitte Albee darabját, hanem átírta és valamelyest aktualizálta is. A frissítés egyértelműen a nyelvezettel tette a legjobbat. A legendás Tolnay Klári és Gábor Mikós főszereplésével bemutatott Madách színházi 1967-es előadás nyelvezete még teljesen érthető volt a kor nézői számára, de mára az amerikai és a magyar társadalom szétfejlődött, így az érthetőség érdekében mindenképpen szükséges volt a ráncfelvarrás.

A darab 1962-ben, 17 évvel a háború vége után született, és még abban az évben be is mutatták a Broadway egyik színházában. A sztorira Hollywood is lecsapott és az Elizabeth Taylor, Richard Burton párossal készült film Oscar esőt hozott 1966-ban. Ne feledjük el, hogy ez az az időszak, amikor az amerikai dráma új utakat keres. És nem azért, mert ebben az évben született Jim Carrey és Tom Cruise és meghalt Adolf Eichmann és Marilyn Monroe, hanem mert ennyi évvel a háború után, amikor gazdasági és társadalmi fejlődés rakétamotorjai dübörögnek, megjelentek az új életcél problémák, tetten érhető a dekadencia, a céltalanság.  Mindennapi jelenség a depresszió, amely főleg az értelmiségi háziasszonyokat sújtja. A háború „ We can do it!” generációja egyre többet iszik, a patikák nem győzik kiszolgálni az „Anyák kis segítségével”, a Váliummal a hozzájuk forduló nők millióit.

Válium reklám a 60-as években Fotó: Egri Szín

 

Létező nyelv, nem létező konfliktus

 

A Nem félünk a farkastól ebben a társadalmi közegben működik igazán természetesen. Ez annak ellenére igaz, hogy a felvetett problémák általánosságban is megállják a helyüket, de ehhez az aktualizálás, a darab társadalmi harmonizációja elkerülhetetlen. 2015. Magyarországán egyáltalán nem magától értetődő egy önpusztító, önkínzó illúziójáték, amely egy amerikai Ivy League egyetem kampuszának professzori lakásában játszódik. A mai magyar társadalomból fájón hiányzik az értelmiségi diskurzus, helyét a mindennapi túlélésért vívott harc vette át. Az értelmiség nem szorul önpusztításra, mert pont elég pusztító erő tör rá naponta. Ebben a kontextusban Albee darabja kissé idegenül hat, és az egri előadás sem  eflektál a napi valóságra, amely persze nem hiányossága, hanem természete Szabó János előadásának.

A magyar színházak rendszeresen műsorra tűzik a darabot, mert annak pazar dialógusai, érzelmekben dúskáló jelenetei remek alkalmat adnak a tapasztalt, ámde öregecskedő színészek sziporkázására. Merthogy a műben két házaspár szerepel, az egyik egy 52 éves asszony, a rektor lánya (Martha) és a nála néhány évvel fiatalabb történész férje (George), illetve a náluk vendégeskedő fiatal feltörekvő korábbi bokszoló biológus (Nick) és felesége, az üresfejű, ám nagy hozománnyal rendelkező Honey. A darab választása akkor jut általában a direktorok eszébe, amikor ezek a karakterek „összeállnak” egy társulatban. Ezért is merész Szabó János döntése, hogy a rendelkezésre álló színészekkel belevágott a színrevitelbe. De nem döntött rosszul!

A Nem félünk a farkastól félelmekről szól. Arról, hogy hogyan találunk ki illúziókat a valóság helyett és hogyan akarjuk a valóságot csupán kitalációnak hinni. Martha és George ebben a világban élték le az életüket, ehhez irdatlan mennyiségű tudatmódosítót visznek be whisky és konyak formájában. Szükségük van az illúziókra, hogy pótolják elveszett álmaikat gyerekről, karrierről, szeretetről. Nick és Honey az új generáció. Őket az érdekeik mozgatják. Nick professzorfeleségek ágyain keresztül akar tanszékvezető lenni, Honey pedig csak buta málhaként utazik férjével. A kegyetlen illúziójátékban, a két házaspár eszeveszett ivászata pőrén mutatja be az egyik pár romlásba dőlését és a másik pár eleve romlott alapállását. Albee nem mond ítéletet, azt a nézőre bízza. A mű címe és annak kulturális tartalma sajnos elveszett a fordítás során.

 

Kár, hogy nem lehet lefordítani

 

Az eredeti cím „Who's Afraid of Virginia Woolf?” egy kettős csavart tartalmazó szójáték. Egyfelől Disney Három kismalacának dalára utal, mint a magyar cím is, másrészt Virginia Woolf írónő életére, híres regényére, az Orlandóra, illetve tragikus halálára, amikor 1941-ben a folyóba ölte magát. Búcsú sorai ezek voltak: „Úgy érzem, újra kezd elhatalmasodni rajtam az őrület. És érzem, hogy nem tudnánk átvészelni még egy olyan rémes időszakot. Nem heverném ki többé. Újra hangokat hallok, és képtelen vagyok koncentrálni. Így azt teszem, ami a legjobb megoldásnak tűnik. Te a lehető legnagyobb boldogságot adtad nekem. Többet jelentettél számomra, mint bárki más. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna, 'míg el nem ért ez a rémes kór. Nem tudok tovább harcolni. Tudom, hogy tönkreteszem az életed, és hogy nélkülem újra képes lennél dolgozni. És tudom, hogy fogsz is. Látod, még ezt sem tudom rendesen megírni. Olvasni sem tudok már. Szeretném, ha tudnád, hogy minden boldogságomat neked köszönhetem. Olyan türelmes voltál velem és hihetetlenül jó. Ezt ki akartam mondani - mindenki tudja. Ha lett volna bárki, aki megmenthetett volna, az te lennél. Számomra minden elveszett, kivéve a te jóságodat. Nem akarom tovább rombolni az életedet. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna annál, mint mi voltunk. V.” V.W. tragédiája áthatja az egész darabot.

Az egri előadásban nagyon érzékletesen sikerült átadni a tépelődést, a válasz nélküli kérdések végtelen sorát, a céltalanságot, a fiatalság elmúlásának fájdalmát. A színészi játék eszközeiben képzett, illúziókeltő hatása éppúgy kiemelendő, mint a rendezés arányérzéke. A Nem félünk a farkastól rengeteg csapdát rejt. Félő, hogy az előadás elveszíti a néző kíváncsiságát. Szabó János remekül tartja fenn a feszültséget és az érdeklődést mind a három felvonás alatt.

A színészek munkája igazán embert próbáló. Hihetetlen mennyiségű szöveg, végszó, pergő párbeszédek. Mohácsi Judit (Martha) hibátlan hitelességgel hozta a kétségbeesett, magának gyereket hazudó feleség figuráját, aki élete céltalanságába kezd beleőrülni. Bódi Zsolt (George) bírta a tempót, amit partnere diktált, alakítása, a megfáradt, már semmit nem akaró, az életük hazugságát leleplező professzor szerepe hitelesen csengett, csakúgy, mint a másik pár szereplése. Czövek Zsuzsanna (Honey) olyan remek buta liba volt, aki a konyakos pohár és a WC között ingázva tölti életét, hogy kevés rendező kívánhatna jobbat, míg partnere Malacsik Tibor (Nick) igazán meggyőzően alakította a tenyérbe mászó zsúrfiút. A bemutató ovációba torkolt, amit meg is érdemeltek az Egri Színműhely tagjai.

Legközelebb 2015. március 20-21-én láthatják Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámáját a FORRÁS Gyermek és Ifjúsági Házban tekinthetik meg.

Az egyik szereposztás, amelyről a kritika is szól:

Martha: Mohácsi Judit; George: Bódi Zsolt; Honey: Czövek Zsuzsanna; Nick: Malacsik Tibor

A másik szereposztás:

Martha: Vincze Nóra; George: Sztaniszláv László; Honey: Kerek Vivien; Nick: Malacsik Tibor

A darabot átírta, színpadra alkalmazta és rendezte: Szabó János, Rendezőasszisztens: Háger Mariann

Nézzenek oda!