- Nagy lendülettel és várakozással láttunk munkához szeptemberben – hallhattuk a vezetőedzőtől -. Alig vártam, hogy teljes legyen a keret, hogy minden játékos itt legyen a különböző válogatottak nemzetközi elfoglaltságát követően. Mindent elterveztünk, s ment is minden, mint a karikacsapás, egészen addig, amíg ki nem mentünk Belgrádba edzőtáborozni. Ott Biros Peti már csak két edzést tudott végigcsinálni, s Hárai Balázs is jelezte, hogy nagyon fáj a válla. Innentől mindent át kellett szervezni, hiszen két nagyon fontos láncszem esett ki. Ettől az elvárások és a célkitűzések nem változtak, meg kellett oldanunk a helyzetet, mert a sport az ilyen. Előfordulhatnak sérülések, betegségek.

         

     

- Nemcsak a bajnokságban, de a Bajnokok Ligájában sem. A program sűrű volt, nem akármilyen ellenfelekkel kellett megküzdenünk. A bajnokság elején mindjárt jött a Szolnok, az OSC pedig a kupában. Ráadásul tovább csavart a helyzeten Erdélyi Balázs eltiltása. Sajnos azt kell mondanom, az egész őszünk nem a vízilabda szépségéről, hanem a túlélésről szólt. Arról, hogy mikor leszünk már komplettek, amikor végre a saját játékunkat tudjuk játszani, s nem kényszermegoldásokat alkalmazni. Ezeket most el lehet mondani, mert tények! Közben azért nem akartam erről beszélni, mert kifogásnak tűnhetett volna.

     

         

- Az Újpest elleni meccset nem tartom fiaskónak. Minden csapat életében eljön az a pillanat, amikor semmi nem sikerül. Nekünk ez volt az. Ilyen meccset játszott a Szolnok, és az OSC is. Csak ők azokon a mérkőzéseken belőtték az utolsó emberelőnyüket, és ezzel, ha nyögvenyelősen is, de nyertek, mi pedig az utolsó fél percben kihagytuk az ötméterest. Ez ugyan két pontunkba került, ami fájó volt, de ez nem különbség. A Recco-meccs, az sajnos különbség volt.

 

     

- Azt menet közben is elmondtam, hogy a Szolnok előrébb tart nálunk. Ott egy évek óta együtt játszó mag adta az alapot, amihez jöttek az újak, és végig együtt tudtak dolgozni. Nagy különbség nincs, ez látszott az eddigi összecsapásainkon. Az, hogy a kupasorozatban is, és a bajnokságban is magabiztosan vertük az OSC-t, az már mutatott valamit az erőnkből. A barcelonai meccsből pedig azt emelném ki, hogy ott a végén volt egy vitathatatlan ötméteres a javunkra, amit nem adtak meg. Senki nem vitatkozott a bíróval, hanem Szivós gyönyörűen továbbtette Erdélyinek, aki meg pontot érő gólt lőtt. Egy korábbi Szivós, vagy egy korábbi Hosnyánszky az elmaradt ötméteres miatt olyan balhét rendezett volna, hogy több meccses eltiltást kapnak. De tudták, hogy nem tehetik meg, és ez végül azt a pontot jelentette, amit nagyon megérdemeltünk azon a meccsen. Igaz, voltak hiányérzeteim a játékunkat illetően.

        

     

- Mindenképpen! Nem egyszerű, így foghíjasan mindenkinek megtalálni a játékát. Itt minden ember építő szándékú. Mindenki hozzátesz valamit, minden nap. Öröm ilyen játékosokkal dolgozni. Én is tanulok tőlük, velük együtt fejlődök, közösen törekszünk a tökéletesre. Ha ez nem így lenne, könnyen a fejemre nőnének. Persze vigyázni kell, hogy senki ne lépjen ki a saját szerepéből, a hierarchia megmaradjon. Azt mondhatom, hogy csodálatos dolog ebben a közegben dolgozni. Csak egyetlen példa: a Recco-meccs után bejött hozzám Vapenszki, és elmondta, hogy ő úgy érzi, nem tud eleget adni a csapatnak. Ő jobb játékos, mint amit eddig mutatott, és oldjam meg, hogy ez látszódjon is, hogy ő többet adhasson. Nos, erről beszéltem, amikor a közös tökéletesre törekvést említettem. Mindenki látja a célt, és ezért mindenki hajlandó is tenni. Nekem meg fel kell emelnem őket.

         

     

- Braniszlav Mitrovicsot. Végig nagyon magas szinten teljesített. Nagyon sokat is tett érte, rengeteget különmunkázott, vérbeli profi. A legkevesebb gólt kaptuk a bajnokságban, igaz ehhez az előtte játszó védelem is kellett. De a kapusé, az mindig egy sajátságos poszt. És ő azt tudta, hogy a mezőnyben lehetnek nehézségeink, de neki mindig jól kell védenie, ő nem hibázhat. Olyan ő nekem a kapuban, mint játékos korában Benedek Tibi volt a mezőnyben. Aki soha nem adta fel, aki mindent elkövetett a sikerért, aki űzte, hajtotta a többieket, aki hitet adott az elgyengülőknek.

     

- Lehet, de azt kértem a meccs előtt a játékosoktól, hogy úgy harcoljanak, úgy küzdjenek, amivel bebizonyíthatják, hogy a Recco elleni meccs az kisiklás volt. Megtették. A közönségért, a háttérben ugyanúgy napi szinten harcolókért, akik a feltételeket biztosítják, és önmagukért. Ezért csodálatos ezekkel a srácokkal dolgozni. A nyilatkozatomról meg csak annyit, hogy elfogadom a hibát a játékvezetőktől, mert mindenki hibázik. Nem szóltam én az UVSE-meccsen sem egy szót sem, mint ahogy később is alig. Ideges voltam, és feszült, de ideges ember is tudja, hogy mit beszél. Arra akartam felhívni a figyelmet, hogy maga a rendszer a rossz, ami az egészet mozgatja. Hiba volt magát az egész szövetséget rossz fényben feltűntetni, én a játékvezetői bizottságról beszéltem. A megoldandó problémát hónapok óta tologatják.A nyilatkozatom után azonnal fel tudtak hívni, hogy napirenden van a téma, és megoldják. Ha a nyilatkozatom kellett hozzá, akkor vállalom, még ha idegesen tettem is.

       

     

- Ez a csapat még nagyon sokra hivatott. Tele van alkotó, igaz sportemberrel. Mindenki látja a célt, hogy hová tartunk. Ezt a Recco sajnos megmutatta nekünk. Ezzel együtt is azt mondom: az egy kisiklás volt. Reálisan minden negyedben egy góllal jobbak nálunk, de így kikapni az atyaúristentől sem kaphat ki ez a csapat. Ha minden ideális lesz, nem lesznek sérülések, komplett kerettel tudunk készülni, akkor igen is ott leszünk még idegenben a Recco ellen is. A Bresicát meg kell verni január 14-én, aztán jöhet az Olympiakos. Kialakultak az erőviszonyok a BL-csoportunkban. Látszik, hogy azért az egy továbbjutó helyért, ami a Recco és a Barceloneta mögött maradt, négy csapat harcol. Kérdés, ki veszít pontot a Radnicski ellen, mert az nagyon drága pont lesz. Most december 28.-ig pihenő lesz. De edzünk december 31.-én, és január elsején is. És ezt nem azért tesszük, mert én ilyen kegyetlen vagyok, hanem azért, mert közösen hisszük, hogy ennél, mint amit ebben a fél szezonban mutattunk még sokkal, de sokkal jobbra vagyunk képesek. Végezetül pedig az egész csapat nevében szeretnék köszönetet mondani a szurkolóknak, a klubban dolgozóknak, mert nagyon sokat kaptunk tőlük. Szeretnénk ezt visszaadni a szezon második felében. Addig is nagyon boldog, békés Karácsonyt kívánok mindenkinek!