A slam poetry története 1984-ben indult, amikor is egy építőipari munkás, Marc Smith, önjelölt költő, és barátai a kedvenc klubjukban felolvasó esteket szerveztek egymás szórakoztatására. Később a szervezők több csapatot is meghívtak az eseményekre, így már egy komolyabb versennyé nőtte ki magát, ami kezdetben csak hobbiként indult. A hangsúly itt már nem a versek hangulatáról szólt, hanem sokkal inkább egy performansz lett. Nagyobb esteken, amikor több csapat illetve egyén indult, akkor az egész egyfajta párbajjá alakult át, ahol a közönségé volt a döntő szó. Ezután a slam poetry szerte a világon elterjedt, mint például Európa egyes országaiban, a Távol-Keleten, Japánban, Dél-Koreában, Indiában stb.

Egyre nagyobb népszerűségnek örvend országunkban is. A legmélyebben persze Budapesten ült meg a Slam kultúra, de lassan városunkban is elmondható az ágazat folyamatos jelenléte, egyelőre főként a fiatalok körében. 

Az első helyi Slam Poetry 2012-ben a Gödörben valósult meg, Szabó Mátyás szervezésében. Az akkor még újként ható művészeti tevékenységet meglepően sokan próbálták magukévá tenni és befogadni. Elkezdett alakulni egy mag, akik előadóként és szervezőként is sikeresen helyt álltak a mikrofon előtt. A rákövetkező szervezést már Ködmön Richárd koordinálta, azt következőeket pedig a Tímár Ádám által kitalált Kelet a Slam elnevezésű csoport, amiben most a legaktívabban Iszlai Ádám és Török Zoltán tevékenykedik. A csoportot persze közösen rakták össze az eddig is megemlített szereplőkkel. Egyéb külső szervezések is segítették a kultúra terjedését, megjelent már a Robotkrumpli Fesztiválon (Bolyki Völgy), az éppen most árván maradt Kis Zsinagógában és a Kepes Intézetben is.

A helyszínek sokaságán is látszik, hogy a Slam mennyire nem talált magának székhelyet. Jelenleg úgy látszik, hogy a Vitkovics Alkotóház és Művésztelep végre befogadta. A Kelet a Slam legalábbis eddig itt mindig nyílt fülekre talált mind a Vitkovics munkatársai, mind a közönség felől. A fejlődés nem csak helyszínben, létszámban, hanem a helyi és környékbeli előadók színvonalán és sokszínűségén is felfedezhető. Minden rendezvényre jut legalább két új arc, aki először, de teljesen különböző előadásmódban áll a mikrofon mögé. És minden rendezvényen meg van az a 4-5 egri kötődésű fiatal, akik közül páran országos elismertséget is szereztek már. Sokan utaznak le Miskolcról, egyre többen jelentkeznek a környező településekről (Verpelét, Heves), városokból (Mezőkövesd, Füzesabony).

 

 

Az egri események „kezdeti” státusza, pont a Slam igazi horderejét érvényesíti: nincsenek berögződött mainstream témák (politika, hírességek), nincs időkorlát, nincs semmiféle korlátozás. Az ember kiáll, elmondja, amit gondol, vagy amit jónak lát, olyan szerkezeti formában, előadásban, amiben csak szeretné. Megmaradt azon a szinten, ami 1984-ben elindult, és ez egy alulról táplálkozó kultúránál nem hátrány. A műfajnak ezt a részét Open Mike - nak becézik. A közönség és a fejlődés tekintetében, persze elengedhetetlen a verseny. Bizonyos esetekben jelképesebb, más esetekben komolyabb (könyvutalvány) díjazásokért.

 

Az egyre komolyabban kidolgozott témák, az egyre kifinomultabb előadások mélységei, bőven helyt állnak a hivatásos művészet mércéjén is. 

 

A helyi fiatalok új utat találtak a Slam-en keresztül a kulturális szórakozáshoz, egymás szórakoztatásához. Pont jókor. 

 

 

Köszönet Török Zoltánnak az információkért!
A Kelet a Slam-et és szervezéseiket pedig itt követhetitek nyomon.