A kaptárkövek olyan sziklaalakzatok, kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba fülkéket és egyéb mélyedéseket faragtak. A fülkés sziklák kis csoportja fellelhető a Pilis és a Budai-hegység területén is, de a legtöbb Eger környékén, a Bükkalján található.

Barácz Csaba felidézte, hogy a Bükkalja nagy részét felépítő vulkáni tufákat a miocénben zajló heves tűzhányó-tevékenység hozta létre. A zömében riolitos összetételű ártufák és ignimbritek alkotta térszínből a folyóvizek mélyítő és oldalazó eróziója, az aprózódás, a mállás, a szél és a csapadék leöblítő hatása, valamint a fagyaprózódás alakította ki a különleges kúpokat, sziklavonulatokat, amelyek felületét később az ember átalakította. A kaptárkövek tehát természeti értékek és egyúttal kultúrtörténeti emlékek is.

A magyarországi kaptárkövek védetté nyilvánításáról október végén döntött a kormány. Mint azt a szakértő kifejtette: a védetté nyilvánítás előkészítésekor minden egyes kaptárkő-lelőhelyre kezelési terv is készült, amely a tulajdonosok, vagyon- és természetvédelmi kezelők számára meghatározza a védetté vált területek használatát, a gazdálkodás és az egyéb gazdasági tevékenységek kereteit, természetvédelmi szempontú kívánalmait.

"A kutatások, a felmérések és a társadalmi egyeztetések révén született természetvédelmi kezelési terv reményeink szerint hatékonyan hozzájárul e sérülékeny tájelemek hatékony védelméhez, megőrzéséhez" - jegyezte meg.

Baráz Csaba elmondta, hogy a kezelési terv tartalmazza a kaptárkövekre általában érvényes - valamint a művelési ághoz, földhasználati módokhoz köthető - célokat és stratégiákat, a természetvédelmi kezelési módokat, korlátozásokat és tilalmakat. De az egyes kaptárkövek területére konkrét feladatokat is meghatároz például a hulladék eltakarítására, a sziklákat veszélyeztető fás szárú (zömében inváziós) növények eltávolítására, a "taposási erózió" megszüntetésére vagy a bemutatóösvények kialakítására vonatkozóan.

Az utóbbi időben megnövekedett a kaptárköveket látogatók száma, egyre több kiránduló, érdeklődő keresi fel ezeket a tájértékeket, ami miatt intenzívebbé vált a "taposási erózió", tehát a látogatók kezelésre is megoldást kellett találnunk. "A kezelési terv nemcsak a védelmi, kezelési tevékenységre, de a látogatás, bemutatás szervezésére, megoldására is tartalmaz iránymutatást" - tette hozzá.

Kiemelte, hogy a képződményekkel foglalkozók fontosnak tartják a kaptárkövek bemutatását és a képződményekkel kapcsolatos szemléletformálást és élményszerzést is. A látogatható kaptárkő csoportokat és közvetlen környezetüket terepi bemutatóhellyé szeretnék alakítani, ahová tájékoztató táblákat helyeznek ki és pihenőket alakítanak ki.

Néhány helyen, mint például a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén lévő szomolyai kaptárköveknél már kiépítettek egy "szerény tanösvényt, amelyet tovább kívánunk fejleszteni. A látványosabb kaptárkövek esetében szakvezetett túrákat és egyéb helyismereti, tájtörténeti jellegű programokat is szervezünk más szervezetek, egyesületek bevonásával".

A szakemberek emellett kiadványokkal, térképekkel, könyvekkel igyekeznek felhívni a figyelmet a kaptárkövekre, emellett néhány rövidfilm is készült a Bükkalja és az ottani kőkultúra bemutatására.

A kaptárkövek kutatása a 19. századra nyúlik vissza, ekkor jelent meg az első tanulmány az Archaeológiai Értesítőben Bartalos Gyula régész-történész, tudós pap tollából. A 20. század második felében Saád Andor miskolci orvos-muzeológus foglalkozott a fülkés sziklák eredetével, majd Mihály Péter készítette el a kaptárkövek topográfiai felmérést.

"Az elmúlt évtizedben újra számba vettük ezeket a képződményeket és a modern térinformatika segítségével újra felmértük és egy sok szempont szerinti leltárt készítettünk" - részletezte Baráz Csaba és hozzáfűzte: a bükkaljai kőkultúra legarchaikusabb rétegét alkotó fülkés sziklák védetté nyilvánításának kezdeményezője az egri Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület volt.

(MTI)