– Nekem kezdettől fogva az volt az álmom, hogy gyerekekkel foglalkozzam – meséli Szabó Klaudia, az Eszterházy Károly Főiskola magyar-német szakos hallgatója. Eredetileg logopédusnak készült, később orientálódott a magyar nyelv és irodalom, valamint a német nyelv felé. Már az általános iskolai tanára is serkentőleg hatott a pályaválasztására a szakmai felkészültségével, Klaudia ekkoriban szavalóversenyeken is indult. – Ebben a félévben már gyerekek közé megyünk, és a nyári táboroztatás is megerősített, hogy ezzel szeretnék foglalkozni – mondja.

 

   Kovács Tímea, aki magyar-történelem szakos hallgató, de előzőleg elvégzett egy sajtótechnikusi OKJ-s tanfolyamot is, úgy vélekedik: a főiskolai évei alatt komplexebb képet alkothatott a nevelési-oktatási folyamatról. A szakmai képzés, az elmélet és a gyakorlat nagyban befolyásolta az erről vallott nézeteit, a gyerekekhez való hozzáállását. – A módszerekkel itt szembesültem először; most már látom, hogy ha valaki ezeket tudatosan alkalmazza, sikert érhet el velük – közli.

Csiszárik Katalin magyar-angol szakos hallgató úgy látja, hogy a mai fiatalok tanári pálya iránti bizalmatlanságában nagy szerepet játszik az anyagi tényező. – Ebben a szakmában a kis pénzért is nagyon sokat kell dolgozni – véli, és hozzáteszi: a mai gyerekeket semmi nem motiválja ebbe az irányba. Úgy tapasztalja, hogy ezek a fiatalok többnyire érdektelenek a világgal szemben. A véleménye az, hogy lesüllyedt a tanárok tekintélye, és sok olyan tanár van, aki nem szereti a szakmáját. Ez pedig olyan ellenpéldát állít a gyerekek elé, amely arra sarkallja őket, hogy ne menjenek tanárnak.

 

   Tímea szerint a közoktatási rendszer több helyen is javításra szorul. Tapasztalatai alapján leginkább a középiskolai oktatás gyenge. Döbbenetesnek tartja, hogy amit ott a diák megtanul, itt rögtön megcáfolják, azaz a friss eredmények, korszerű nézetek nem épülnek be az oktatásba, és az érettségi rendszer sem megfelelő. Meglátása szerint mindez reformra szorul, de a reformok kapcsán is rossz helyen tapogatóznak. Katalin hozzáteszi, hogy bizonyos tárgyakból túl sok az elmélet, így a diákoknak a középiskolából kikerülve nincsenek gyakorlati ismereteik; olyanokat nem tanulnak, hogy az életben hogyan boldoguljanak.

 

   Medve Krisztina szerint mindezek ellenére a tanároké is a jövő, hiszen mindig szükség lesz rájuk. Korábban pályaválasztási tanácsadóként járta a falvakat, és körvonalazódott benne a kép: fontos, hogy olyasvalaki válassza ezt a pályát, aki felelősségteljes és barátságos személyiséggel rendelkezik. Rengeteg akaratra van szüksége annak, aki tanárként szeretné megállni a helyét, és a gyermekek szeretete is elengedhetetlen e hivatás műveléséhez. Próbálná meggyőzni mindazokat a pályaválasztás előtt álló fiatalokat, akik a tanári szakmával kacérkodnak, hogy érdemes végigmenni az úton. Palásti Lilla is úgy gondolja, hogy érdemes ezt a hivatást választani, mert ugyan az eredmények csupán később mutatkoznak meg, de a siker sokkal hamarabb jön és sok erőt tud adni a gyerekek visszajelzései alapján. Az a véleménye, hogy a tanárnak markánsan bele kell vinnie a személyiségét a tanításba, melyet eszközként használhat.