I. Tévhit

 

   Azért, mert Habis Lászlót a polgárok 40 százalékának a 38 százaléka, tehát az összes választó 15 %-a választotta polgármesterré, kevésbé legitim. Ez nem így van.

   Tévhit, hogy aki otthon maradt, az így tiltakozott a rendszer ellen. Lehet, hogy volt olyan, akinek ez volt a szándéka, de a távolmaradással nem tiltakozott ellene, hanem szavazott mellette. Aki otthon marad, az mindig azt demonstrálja, hogy a dolgok rendben vannak így, nem igényelnek beavatkozást. Hadd folyjék a régi mederben minden. Az összes el nem ment választó szavaz a változatlanság mellett. Tehát Habis László nagyon helyesen gondolhatja, hogy az alacsony részvétel tulajdonképpen az elégedettség kifejezésének az egyik módja.

   Némileg persze árnyalja a képet, hogy a magyar választóknak fogalmuk sincs a választás felelősségéről, mert az iskola, a társadalom, a politikai elit ezt nem tartja fontosnak tanítani.  Az a közkeletű vélekedés, amelyre a Fidesz rá is játszik, hogy az „egyik kutya, másik eb”, és leghelyesebb, ha nem veszünk részt ebben az undorító politikásdiban. Ezzel persze a „kutya” jár jól a fentiek miatt, az „eb” meg nem érti, miért nem érdekli ő meg a programja a kutyát sem.

      II. Tévhit

 

A választás demokratikus volt.

   Nem, nem volt demokratikus. Téves azt hinni, hogy a demokratikus választás azt jelenti, hogy bárki elmehet szavazni és titkosan arra adja le a voksát, akire szeretné. Ezt a Kádár rendszerben is lehetett. Ahhoz, hogy választani lehessen, a választóknak információra van szükségük. Ezt az információt a független sajtóból, a közszolgálati médiumokból kaphatják meg, illetve a kampány során a pártok kampánykiadványaiból. Ahhoz, hogy ezek az információk, azaz a döntésünk alapjai megbízhatóak legyenek, szükség van sokoldalú, színvonalas tájékoztatásra. Ahhoz, hogy a politikai reklám mennyisége ne legyen féloldalas, szükséges a pártok propagandaköltségeit kordában tartani.

   Sem a sajtó nem szabad (tévhit, hogy az, hogy léteznek elérhető ellenzéki orgánumok az a sajtó szabadságát jelenti), sem a kampányköltés nem szabályozott. Egerben kb. 100-SZOR TÖBBET KÖLTÖTT A FIDESZ, mint a demokratikus ellenzék. (Óriásplakátok, mega bulik stb…)

A választás Egerben sem volt demokratikus, még akkor sem, ha a kormánypárti vezetők és hívek ezt hívják demokráciának. Mondjuk, az NDK neve is Német Demokratikus Köztársaság volt.

 

 Mi az eredmény?

A választási eredményt nem érdemes különösebben elemezni, gyakorlatilag a négy évvel ezelőtti felállás ismétlődött meg, csakúgy, mint országosan, még akkor is, ha a Jobbik jelentősen előretört a szavazatokat tekintve, amiket nem tudott mandátumra váltani. Meg akkor is, ha Habis László látványosan vesztett szavazataiból, és a Fideszre többen szavaztak, mint rá (7212 vs. 7059). Mindez tulajdonképpen érdektelen.

 

A Lokálpatrióta Egylet kimúlt

 

   Gyökeresen megváltozott a városvezetés. Valójában Habis, mint a Lokálpatrióta Egylet elnöke, átjátszotta a teljhatalmat Nyitrai Zsoltnak (FIDESZ), a párt egri helytartójának a polgármesteri székért cserébe. A Lokálpatrióták korábban úgy szerezték meg a politikai hatalmat, hogy a pártokat gazdatestként használva jutottak mandátumhoz. Sőt, ha kellett, a Fideszt többször is feloszlattatták, hogy aztán megmentőként jelentkezhessenek a jobboldalon, mára viszont látványosan beismerték, hogy kudarcot vallottak antiparlamentáris elképzeléseikkel. Negyed század alatt gyakorlatilag nem találtak követőkre, és kihaltak. Habis László csak torz, opportunista hírmondójuk. Maradt a százráncú aggastyánkórus és az unatkozó, operett jelmezes úrhölgyek.

   Pedig most látszik csak igazán, hogy az ő irányuk, még ha szenvedtek is némi demokratikus paternalizmusban, igazából az egyetlen polgári iránynak számított a rendszerváltás utáni Egerben. Mindig meg tudták különböztetni bornírt hóbortjaikat a racionalitást igénylő döntésektől. A hataloméhes idiótákat hosszú ideig távol tartották, és legalább volt egy atavisztikus víziójuk a polgári létről. 2014-ben ez vált egy lábjegyzetté Eger történelmében. 

 

Ez a Fidesz nem az a Fidesz

 

A Loksik regnálása azonban áthidalta a mozgalmár, frusztrált Fideszesek térnyerésének máshol bekövetkezett borzalmát. Na, jó, azért egy-egy polgári köröst, meg sámánt dobott a gép, de nem kellett az egrieknek azt a sok hülyeséget hallgatni, amit mondjuk egy Tállai, vagy egy Kósa naponta tolt a helyiek arcába. Nyitrai szemezgetése – egy-két szélütöttet nem számítva – tulajdonképpen konszolidációs iránynak mondható. Az alpolgármesteri posztok, amiket Habis, a kontraszelekción felnőtt jó posztkádárista káderként előszeretettel osztott kétes alakoknak, most minőségibb kezekbe kerülnek. A képviselők nagy része nem vérfarkas, aki meg az, annak nem kizárt, hogy a városházi üvegketrec lesz a sorsa.

  Sok jel mutat arra, hogy Egerben Nyitrai Zsolt, aki eddig óvatosan viselkedett, most sem akarja magát szolgálatba helyezni, mint egy Rogán, ha Millást lát. Habis meg nem fog lejönni a fiskális szemléletről, ami pénzügyi egyensúlyt és fejlődésképtelenséget hozott az elmúlt évtizedekben. Merthogy ez a szemlélet igen felelős gondolkodásmód lenne egy városvezetőtől, ha legalább egy picike modernséggel, kreativitással és tenni akarással párosulna. Meg mondjuk ha érdekelnék az emberek. Ezért még akár jó szívvel is lehetett volna emlékezni rá, ha majd visszavonul.

   Csakhogy belecsúszott abba a laza kis mellékállásba, hogy a köztársaság és a demokrácia sírásója legyen az elmúlt évek ősfasiszta vircsaftjában.

   Na, ennek a sikálásán még kell majd egy kicsit dolgoznia a következő öt év alatt. És ismerve a naphal memóriájú társadalmat, még akár sikerülhet is neki. Ezért tulajdonképpen szurkolni kellene minden egrinek Bécstől Londonig.

 

(Az ellenzékről nem írtam. Az ellenzék fogalmilag is csak egy plurális demokráciában létezhet. Magyarország nem az.  Putyin ellenzéke, vagy Kádár ellenzéke tulajdonképpen nem nevezhető komolyan vehető csoportosulásnak, ami minden zsarnoki állítás ellenére nem az ellenzéket minősíti, hanem a regnáló hatalmat. Egerben sem más a helyzet.)