Odafigyeléssel, szeretettel nevelni, tanítani
2014.08.30.00:00
Manapság sokan és sokféleképpen megfogalmazzák, hogy a pedagógusi szakma némileg válságba került. Beszélnek az intézmények csökkenő gyermeklétszámáról, a fiatalabb generációk attitűdváltozásairól, az információs társadalom hatásairól a fiatalok gondolkodására és a pedagógusok alacsony béreiről.
A szakemberek rendre megemlítik, hogy a fiatalok nem szívesen választják a pedagógiai pályát. Különböző médiumokban sokat hallunk róla, hogy kevés az olyan elhivatott, hivatását lelkiismeretesen végző pedagógus, mint a múltban. Arról viszont kevésbé szól a fáma, hogy számtalan ellenpélda is akad. Egyikük Zám Marietta, aki pedagógiai asszisztensként dolgozik az egyik egri óvodában, és hivatását a gyermekek felé irányuló szeretettel és alázattal végzi. Így példaként állítható a pályaválasztás előtt álló fiatalok és az egész helyi közösség elé is.
– Mi motivált a pályaválasztásodban, amikor a pedagógiai asszisztens képzést választottad?
– Gyermekcentrikus embernek tartom magam, úgy érzem, a pedagógiai asszisztensi hivatás megfelelő munkakör számomra. Szívesen foglalkozom kisgyermekek nevelésével, tanításával. Fontosnak tartom, hogy a fiatal generáció a későbbi társadalmi beilleszkedéshez szükséges alapvető nevelési-oktatási lehetőségeket megkapja.
– Mennyiben befolyásolta a nevelésről-oktatásról vallott nézeteidet, az erről való gondolkodásmódodat, a gyerekekhez való hozzáállásodat a szakmai képzés, az elmélet és a gyakorlat?
– Pozitív tapasztalataim vannak mind az elméleti, mind a gyakorlati képzéssel kapcsolatban. Számomra igen meghatározó a gyakorlati képzés, mivel úgy válik komplex egésszé maga a szakmai tevékenység, ha az elméleti alapokra tudatosan, szervezetten ráépül a gyakorlati ismeret. Az én csoportom vegyes csoport (3-tól 6 éves korig), így tehát vannak beszoktatós kisgyermekek is, akikkel nyilván egészen más elemekre épülő pedagógiát alkalmazunk, hiszen egyértelmű, hogy egy kiscsoportos gyermektől nem ugyanazt a fejlődési szintet várjuk el, mint egy középsős, illetve nagycsoportos gyermektől.
– Jelenleg is pedagógiai asszisztensként dolgozol. Mesélj egy kicsit a tevékenységedről! Mit tartasz ebben a legfontosabbnak, és mi az, amit a leginkább szeretsz benne?
– Munkám során főként a gyermekekre felügyelek, vigyázok a testi épségükre, emellett fontosnak tartom a gyerekek lelki és szellemi fejlődésének elősegítését. A játék fontos szerepet tölt be a gyerekek óvodai életében. Körjátékok, közös éneklések színesítik az óvodában töltött idejüket. A játékok gyakorlatilag mindent fejlesztenek. Figyelmet, mozgáskoordinációt stb. Logopédiát és szókincsbővítést tartok azon gyermekek számára, akiknek ez szükséges. Célom, hogy az óvodánkba járó valamennyi gyermek kiegyensúlyozott, boldog életet éljen, és az óvoda által nyújtott lehetőségeket maximálisan biztosítsuk számunkra szellemi-lelki fejlődésük érdekében.
– Mit gondolsz, miért van az, hogy a mai fiatalok többsége csak kényszerből vagy egyáltalán nem választja a pedagógiai pályát?
– Elanyagiasodott, piac és versenyképességre törekvő, énközpontú világban élünk, ez nagyban befolyásolja az ifjabb generáció pályaválasztási szándékát, kedvét. A köztudatban sokszor elhangzik, hogy a pedagógiai hivatásból nem lehet megélni. Márpedig a mai fiatalok olyan munkalehetőséget keresnek, amely biztosítja számukra a egzisztenciális hátteret. Fő szempont számunkra tehát a pályaválasztás esetében az anyagi megfontolás.
– Ha meg kéne győznöd egy pályaválasztás előtt álló fiatalt, hogy ezt a szép és lelkiismeretes hivatást válassza, mit mondanál neki?
– A pedagógiai pálya mellett sok érv szól. A hivatástudat szépsége az egyik legerősebb érv! Alázatos, lelkiismeretes hivatás ez! Egyik leglényegesebb ismérve, hogy teljes odafigyeléssel, szeretettel neveljük, tanítjuk a fejlődő generációt. A viszonylag sok szabadidő is vonzóvá teheti ezt a munkát (az iskolai és óvodai nyári szünet). Azoknak a fiataloknak ajánlom, akik gyermekközpontúak, akik türelemmel fordulnak a gyermekek felé.
Úgy látom, ismét meg kell védenem a hölgyet.
Én is ismerem a pedagógusok helyzetét, mivel végzettségem szerint magam is az vagyok. Az, hogy a "viszonylag sok szabadidő" a pálya vonzó elemeként kerül említésre, nem azt jelenti, hogy ilyenkor a pedagógus tétlenségre van ítélve, sőt! Sokuk ebben az időszakban is komoly munkát végez. Az óvodapedagógusokra pedig különösen igaz, hogy mivel a nyári szünidő rövidebb, és sok szülő kéri a szünet alatt is a gyermekével való ideiglenes foglalkozást, intézményi összevonások történnek, és ekkor gyakran előfordul, hogy az óvónő is átmegy erre az időre az adott intézménybe, hogy a gyermeknek könnyebb legyen megszokni az új helyet, idegen környezetet.
Ami a fejlődési szintet illeti: bizonyos MINIMÁLIS fejlődési szint azért az életkori fejlődési sajátosságoknak megfelelően elvárható – lásd Piaget-tól a kortárs szakirodalomig. Azzal egyetértek, hogy a fejlődés dinamikus fogalom, nem statikus állapot, és egyénre szabottan kell kezelni, differenciálni, segíteni a gyermeket, de ezt az interjúalanyom nem is kérdőjelezte meg.
Nagyon furcsállom, hogy egy pedagógiai asszisztens bármilyen fejlődési szintet vár el egy gyerektől.A gyerek egy bizonyos fejlődési szinten van egy bizonyos pillanatban, elvárni semmit nem lehet tőle, inkább segíteni kell, ha többet szeretnénk neki adni.
Legalább egy pedagógusféle ne hivatkozzon már a sok szünetre, mint a pálya egyik vonzó elemére. Én az iskolai pedagógusok helyzetét ismerem, ott július 1-jén kezdődik a szünet és augusztus 20-ig tart, ki képes ezt három hónapnak számítani?
Már miért ne tarthatna? Beszédfejlesztést nyugodtan. Természetesen nem logopédusi szinten, de részkészségeket fejleszthet.
Már miért ne tarthatna? Beszédfejlesztést nyugodtan. Természetesen nem logopédusi szinten, de részkészségeket javíthat, fejleszthet.
Logopédiát NEM tarthat ped.asszintens.