A programok még napsütésben vették kezdetüket a Fazola utcán, gyerekek hada festett nagy méretű színes képeket, de örökifjú felnőtt utcaművészek (Mr. Zero és Sior) is alkottak. Az utca túlsó végében hastáncosok bemutatója szórakoztatta a közönséget.

A koncertsorozatot a fiatal (vagy inkább gyermek) testvérpár, a Szagos Hörigekkók indította a hídon. A derűre azonban hamar ború következett, de csak az időjárás romlott el, a hangulatunk nem. A fellépő gyerekek ráadásul annyira kedvesek voltak, hogy beinvitálták maguk mellé, a sátor alá a közönséget, nehogy nagyon megázzanak.

Az eső olyan intenzíven rákezdett, hogy muszáj volt a ”B tervnek” életbe lépnie, ami szerint a koncertek a Kis Zsinagóga épületében folytatódtak. Jobb félni, mint megijedni, de onnantól, hogy beköltözött a színpad, egy csepp eső sem esett.

Bent a Hörigekkók akusztikusan fejezték be a koncertet, majd Barkóczi Noémi következett a sorban, saját dalaival. Ez úgymond a búcsúkoncertje volt itt Egerben, mert hamarosan a nagyfaluba költözik. Ettől a szívünk szakad meg, ahogy neki egy gitárhúrja pattant el a koncert vége felé. Szerencsére ott volt Ködöböcz Gábor is, hogy ukulelével pótolja a hiányzó húrt.

A Moody Clouds Projekt, azaz Nagy Zsófia és Kovács Domicián duója folytatta a műsort, akik feldolgozásokat, és saját szerzeményeket egyaránt játszottak. Az egy száll gitár, és az ének minimalizmusa egyáltalán nem okozott hiányérzetet, zenéjükkel tökéletesen betöltötték a teret. Felváltva énekeltek, a gitár pedig többnyire Domiciánnál volt, de Zsófi is bemutatta hangszeres tudását, önmagát kísérve.

A Life in Progress zenekar már jóval több fővel állt (illetve ült) fel a színpadra. Visszafogták magukat, és a kemény, torzított gitáros hangzás helyett akusztikus hangszerelésben játszottak. Ők is készültek saját nótákkal, és feldolgozásokkal egyaránt. Elmondták, hogy nem szeretik a vidám dalokat, inkább melankolikus hangulatú a repertoárjuk, azonban ezzel sem tudták elvenni a közönség jókedvét. Nagyon szerethető koncertet adtak, hiába szerénykedtek annyit.

A zenekari felhozatalt az Ethnofil Elektrick Session-je zárta, ami javában eltért a tőlük megszokott hangzástól. A népzenei motívumok helyett, most az elekrtonikus, triphop-os elemek domináltak, tele improvizációval. A koncert inkább a Deephlux zenei világához állt közelebb, mint az Ethnofiléhoz.  Ez újdonság volt nekik is, nekünk is, de egyáltalán nem okoztak csalódást. 

Az estet slam poetry zárta, amiről nem is tudom mit írhatnék azon túl, hogy velős volt. Ez a közel félórás, vágatlan videó mindent elmond:

Ez a buli tökéletes bizonyítéka volt annak, hogy egy jó programhoz nem feltétlenül kell rengeteg pénz, annál sokkal fontosabbak a jó kapcsolatok, a kitartó szervezés, és egymás önzetlen segítése. Mindenki beledobja amije van, hogy a végére egy felejthetetlen élmény kerekedjen belőle. Így is lehet!