Bámulatosan kreatívan hajlították az időt és a tényeket a felszólalók. Habis László például nem átallott egy Deák idézettel belefújni a nullás lisztbe: "Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni." Szép gondolat, kár, hogy nem tette hozzá Umánczy Nándor szónok mondatait, amely szavakkal felavatta az országzászlót: "Tedd hatalmassá szívünkben a leszámolás vágyát, hogy elérkezzék minél előbb Nagymagyarország."

Meg ezeket:

 

• „Ez az országzászló az irredenta gondolat oltára.”
• „De ha üt az óra, folytatjuk a harcot, mert ez a nemzet soha nem volt kishitű és pipogya.”
• „Ne  áltassuk magunkat, mert határainkat nem fogjuk tudni békés úton visszaszerezni.”

 

 

Szépséges, nem uszító gondolatok. A végeredmény is csodálatos volt. Mert 1936 után 1944 következett. Milliók halála, nyomorúság, szégyen és gyalázat. És ez még akkor is így van, ha néhányan dicső véráldozatnak hazudják, hogy Mária országa egyszer sértettségében eladta a lelkét az ördögnek. Bizonyára jó üzlet volt, ha most újra sorban állunk a nagy felvásárlónál.

Semjén meg egyenesen azt bírta mondani, hogy sok kis Szent Istvánt látna szívesen maga körül. Közölte, hogy István király a magyarok kelettől és nyugattól való függetlenségéért küzdött, sőt még „a németeket is úgy kiverte, hogy a lábuk sem érte a földet.” Bizony, ezer éve küzdünk Junker és az EU ellen. Azt, hogy István mennyire küzdött, jól példázza, hogy Gézát a német-római birodalomból jött pappal kereszteltette meg, a seregei élén német vezérkarral győzte le saját véreit. István 996-ban vette feleségül II. Henrik bajor herceg leányát, Gizellát. Gizellával együtt jelentős számban érkeztek bajor papok, lovagok és mesteremberek az országba. És így tovább… A németekkel való ellentéteit éppen hogy okos szövetségi és békepolitikával kezelte.

Magyarország semjéni függetlensége egyébként Róma könyveiben a bevételi oldalon jelenik meg.

De ennek csak annyiban van köze az országzászlóhoz, mint Kádárnak a peresztrojkához. Sem Habis, sem Semjén nem akart a vérciki irredenta giccsről beszélni. Arról akartak beszélni, hogy a Jobbik szavazói szavazzanak rájuk, mert ahogy ők a múltba tudnak révedni, nem réved úgy senki. Aki meg koppánykodik (Semjén Zsolt közlése), az jól teszi, ha felkészül a sok kicsi Szent István sok kis pofonjára. Elvégre egy a tábor, egy a zászló.

Az eseményre egyébként a város polgárai közül kevesen voltak kíváncsiak. A közönség nagy része vazallusokból, kegyencekből, talpnyalókból és hírhedt futóbolondokból állt.

A félkész állapothoz jutás képekben ITT.