Egyre kevesebb a munkanélküli
2014.08.07.00:00
Júniusban 438,6 ezer ember keresett munkát a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szerint, ez pedig jóval alacsonyabb, mint a májusi, s a tavaly júniusi adat. Az egy hónappal korábbihoz képest 76 ezerrel, tavaly nyár elejéhez viszonyítva pedig több mint 58 ezerrel csökkent a regisztrált munkanélküliek száma. Ebben szerepe van az ismét beindult közmunkaprogramnak is.
Heves megyében
16,4 ezer regisztrált álláskereső volt a múlt hónapban, több mint két és félezerrel kevesebben, mint tavaly júniusban, s májusban. A munkanélküliek közül több mint kétezren pályakezdők voltak, számuk csökkent a korábbiakhoz képest. Ám a felük legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezett.
A Heves megyei adatok kedvezőbbek a régiósnál. Bár a három megyében 87 ezerre csökkent a nyilvántartott munkanélküliek száma, Hevesben a munkavállaló korú emberek 7,8 százaléka keresett állást, szemben a régiós 10,4 százalékkal. A gazdaságilag aktívakhoz mért arány a megyében 13,2, a régióban 18,9 százalék volt.
Országosan
2011 óta közel 350 ezerrel nőtt és ezzel idén rekordmagas a hazai foglalkoztatottak száma. Bár van más forrása is, a növekedés 60%-a a közmunkások és a külföldön dolgozók számának emelkedéséből származik.
2014 első három hónapjában rekordmagas volt a foglalkoztatottság: a 15 és 64 év közötti magyar emberek 61 százaléka, több mint 4 millió ember dolgozott. A foglalkoztatottság az egyik legfontosabb gazdasági mutatónk: ha a foglalkoztatottak száma nő, akkor többen jutnak jöveledemhez és többen kerülnek kapcsolatba a piacgazdaság rendszerével. Hogyan alakult a foglalkoztatottság Magyarországon, és milyen tényezők befolyásolták az elmúlt négy évben?
Első ábránkon a foglalkoztatottak arányát mutatjuk a 15-64 éves emberek között. Mindenki foglalkoztatottnak számít, aki legalább heti egy órát dolgozik.
Az ábra üzenete megdöbbentő: a kilencvenes évek eleje óta nem volt olyan magas a foglalkoztatási ráta, mint most. Ez a kiugró teljesítmény azt is jelenti, hogy az Európai Unióhoz képesti lemaradásunk is csökkent. Például 2013-ban a magyar foglalkoztatási ráta 58 százalék volt, míg az EU-27 átlaga 64 százalék: uniós csatlakozásunk óta ez volt a legkisebb különbség. Az ábrán az is látszik, hogy foglalkoztatottság növekedése nagyrészt 2010 utánra tehető.
Minek köszönhető a nagy emelkedés?
A válaszhoz fontos tudni, hogy foglalkoztatottnak számítanak mind a közmunkások, mind pedig azok a külföldön dolgozók, akiknek van itthon családjuk. Mivel mindkét csoport tényleges munkajövedelmet szerez, valóban jogos őket figyelembe venni. Viszont sem a közmunkások, sem a külföldön dolgozók száma nem jelzi a magyar gazdaság munkahelyteremtő képességét. Ezért érdemes külön megvizsgálni, mennyi ezen csoportok szerepe a foglalkoztatás növekedésében.
Második ábránkon azt mutatjuk be, mennyivel változott a foglalkoztatottak, közfoglalkoztatottak és külföldön dolgozók száma 2011 elejéhez képest. (A közmunka hiányos számbavétele miatt csak erre az időszakra állnak rendelkezésünkre összehasonlítható adatok.) Hogy a mintavételi ingadozásokat kisimítsuk, mindig három hónap átlagát számoljuk, például a 2014 februárjára mutatott szám valójában a 2014. január és március közötti időszak átlaga.
A sávok együttese azt mutatja, hogy 2011 és 2014 februárja között a foglalkoztatottak száma 350 ezer fővel emelkedett. A felső sáv szerint ugyanezen időszakban a közfoglalkoztatottak száma 170 ezer fővel nőtt. A középső sáv szerint a hazai kötődésű külföldön dolgozók száma egyenletesen 40 ezerrel nőtt 2013 januárig, azóta lényegében stagnál. Az alsó sáv pedig azt mutatja, hogy a “maradék” (nem közmunkás, nem külföldi) foglalkoztatottak száma 140 ezerrel nőtt ugyanezen idő alatt.
Ezekből a számokból következik, hogy a teljes növekedés meglepően nagy hányadát, 60 százalékát magyarázza a közmunka és a külföldi munkavállalás!
Érdekes az is, hogy a növekedés erőteljes szezonális ingadozás mellett valósult meg. A közmunka ebben is komoly szerepet játszott: a teljes foglalkoztatás ingadozását nagyrészt az magyarázza, hogy télen kevesebb közmunkás dolgozik.
Örüljünk ezeknek a számoknak?
Kétségtelenül jó, hogy nőtt a belföldi foglalkoztatás és még örvendetesebb, hogy ez a tendencia 2014 elején erősödni látszik. Az, hogy megállt a hazai kötődésű külföldön dolgozók számának növekedése, lehet jó is és rossz is. Jelezheti, hogy vonzóbb lett a hazai munkavállalás, de azt is, hogy többen költöznek tartósan külföldre.
Végül mit gondoljunk a közmunkások számának növekedéséről? Mivel őket az állam alkalmazza közpénzből, fontos kérdés, hogy segít-e a közmunka a nyílt munkapiacra való visszatérésben. Hasonló külföldi programok általunk ismert elemzései sajnos általában nem ezt találják. Ezért a Defacto attól tart, hogy az érintett mintegy 200 ezer ember valójában szociális parkolópályán van. Talán többet segítene nekik egy olyan program, ami a személyes igényeikhez, munkájukhoz kapcsolódó türelmes képzéssel és tréninggel közvetlenebbül járul hozzá boldogulásukhoz a nyílt piacon.