A borok viszont kezdenek háttérbe szorulni, a temérdek egyéb program, és szolgáltatás mellett. Volt ugye Nemzetközi Folktalálkozó is, ami párhuzamosan futott a fesztivállal, illetve a Bikavér Ünnep magába integrálta azt. Így a szervezők két legyet üthettek egy csapásra, illetve még többet is!

 

Ott van például a Traktorverseny, amit a logikának ellentmondva, évről-évre egy vízszintes aszfaltúton rendeznek meg. Nem mondom, hogy nincsen létjogosultsága a műsornak, hiszen tény, hogy rengeteg ember érdeklődve figyelte a versenyt. Azt nem értem, hogy miért ilyen keretek között kell ezt megrendezni. Ha különálló rendezvényként működve, és nem a Bikavér Ünnep részeként, akár ki lehetne vinni az Egedre, vagy valami dűlőre, hogy egy izgalmasabb terepen, valóban megmérettessenek a munkagépek. A traktoros műsor színvonala így talán emelkedhetne, de a borünnepé nem csökkenne ez által. Nem lenne szükség forgalomterelésre sem, ennek költségeit pedig egyéb programokra lehetne fordítani. Persze lehet, hogy a kutyát sem mozdulna ki, ha nem a város szívében lenne, csak egy ötlet.

A díjnyertes borok:

A legjobb fehér bor Gál Lajos Pincészetének 2013-as olaszrizlingje lett, a rozéborok kategóriáját az Ostoros-Novaj Bor tavalyi Csipke Rozéja nyerte.  Az Egri Korona Borház 2012-es Egri Merlot-ja kapta a legjobb vörösbornak járó elismerést, a legjobb debrői hárslevelű pedig Tóth József 2013-as bora lett. Az Egri Csillagok közül a Varsányi Pincészet tavalyi Egri Csillag bora végzett az élen. A legjobb Egri Bikavér a Champion-díjat is kapott Thummerer Vilmos-bor lett: ez a 2009-es Egri Bikavér Superior. Szintén Champion-díjat kapott a legjobb desszertbor, a Tárkánybor 2005-ös Egri Traminije.

 

Ahogy mondani szokták, volt itt minden, mint a búcsúban, de ez nekem már sok. Most egy hagyományőrző-agrár-zenei-gasztrofesztiválon vettünk részt. Egy borfesztiválon miért lenne létjogosultsága annak, hogy svéd fűnyírót, vagy japán autót vehessek? Ilyenekkel is bizniszeltek a helyszínen, a sok vásárfia mellett. Vurstli is volt, kakasos nyalóka is, meg minden.

Az Érsekkert tökéletes helyszínt nyújtott az ünnepnek, bár néhányan panaszkodnak miatta. Egyesek a borokhoz méltó, szakrális jelleget hiányolják, mások a természet megzavarására hívják fel a figyelmet. Egyik problémának sem érzem a súlyát. Egy jó bor zöld környezetben is legalább olyan jól tud esni, mint a történelmi városrészben, az őshonos állatvilág jövőjéért pedig egy belvárosi park esetén nem különösebben aggógom. Fogunk még ott mókust látni bőven!

 

A zenei felhozatal sokszínűségéről leginkább az Egri Csillag színpad gondoskodott, a Part Egyesület szervezésében. Kis költségből is változatos programot állítottak össze, kevésbé ismert, de kifejezetten igényes zenekarok, és lemezlovasok játékával. A Zenepavilon környezete egy különálló mikrofesztiválnak mondható. A nem mindennapi zenék, a fényfestés és a gyerekeknek szánt Kavalkád egyedülálló atmoszférát biztosítottak a helyszínnek. Emellett a mainstream vonalat a nagyszínpad képviselte, remekül ellensúlyozva kistestvérét. 

Úgy gondoltam, ez a két zenei helyszín abszolút lefedi a szórakozni vágyók igényeit, ezért is lepődtem meg a "harmadik színpad" megkérdőjelezhetetlen népszerűségén. A kis tó mellett, a Bolyki-Gál-Elefanto koalíció sátrából is folyamatosan dübörgött a rádióbarát slágerzene. A dj állandóan belebeszélt a dalokba, buzdította közönségét. A beledumáló dj-ket emberiség elleni bűntettnek tartom, mégis nagy tömeget mozgattak meg, kielégítették a lakossági igényeket, így egy rossz szavam nem lehet miattuk.

 

A videókat Varga Ferenc és a Broz Editions youtube csatornáiról szedtük. 

 

Fotóink megtekinthetők a facebookon.