Illés György 1914. november 2-án született Egerben, 1935-ben került a filmszakmába, a Magyar Filmirodánál világosítóként kezdte pályafutását. Kezdetben híranyagokat majd dokumentumfilmeket készített, 1949-ben - a háborúk után - váltott át a játékfilmeket forgatására. Megszakítva a régi hagyományokat, a realista ábrázolást mutatta be a közönségnek, nagy hangsúlyt fektetve a színészek arcára és a természetességre.  Munkássága nemcsak operatőri tevékenységében volt kiemelkedő, hiszen tudásának minden cseppjét igyekezett önzetlenül átadni a fiatalabb nemzedékeknek. Ő indította el a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőri képzését, ahol előbb a tanszék vezetője, később pedig a főiskola rektora volt. A magyar operatőrök közül szinte mindenki őt tekinti a mesterének, olyan híres rendezőkkel dolgozott együtt, mint Fábri Zoltán, Zsigmond Vilmos, Máriássy Félix vagy Makk Károly. Kedves és jóságos természete feloldotta a gátlásokat és könnyed atmoszférát teremtett a forgatásokon. 1950-ben és 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1994-ben pedig megkapta a filmszemle életműdíját, 2004-ben pedig a Magyar Mozgókép Mestere díjjal tüntették ki.
Hiába a siker és az elismerés, Illés György szellemiségében mindig is ugyanaz a közvetlen egri fiatal maradt, aki volt.

Több mint száz filmben dolgozott. Legkiemelkedőbb alkotásai: Civil a pályán(1951), 9-es kórterem(1955), Budapesti tavasz(1955), Ház a sziklák alatt(1958),Szent Péter esernyője(1958), Szegény gazdagok és Megszállottak(1961), Húsz óra(1965), Falak(1968)A Pál utcai fiúk(1968), Isten hozta őrnagy úr(1969), Ötödik pecsét(1976),Fekete Gyémántok(1976), Retúr(1996)