Egri Szín: Mikor döbbentél rá először, hogy a szobrászat lesz a hivatásod?

Rostás Bea Piros: 15 éves koromban kezdtem ezzel foglalkozni. Az angolkisasszonyoknál tanultam, itt kezdődött minden Egerben. Akkor dolgoztam először agyaggal. Minden szobrásznak megvan a maga anyaga, és én éreztem, hogy az enyém a kő lesz. Az volt akkoriban az álmom, hogy a világ minden táján legyenek majd szobraim, amit végül meg is valósítottam. Persze nem mindenhol, de azért elég sok helyen vannak már munkáim.

Egri Szín: Mik ezek a helyek?

Rostás Bea Piros: Európa, Ázsia, Afrika. Szlovéniában kezdtem pont tíz évvel ezelőtt, ekkor kezdődött az én szakmai kis életem. Először Európában indultam el, majdnem minden szomszédos országban van már szobrom. Aztán a legészakibb Litvániában, a legkeletibb meg Kínában, ahol egy 5 méteres kő vár majd ősszel is. Délen az araboknál, Ománban, az Arab Emirátusokban és Egyiptomban is vannak szobraim.

Egri Szín: Akkor jó sokat utazhattál, életvitel szerűen. Ebben a tíz évben mi volt a leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttél?

Rostás Bea Piros: Két hónap Egyiptom. Ott vörös gránittal dolgoztunk, amiből a piramisok egy része is van. Aswanban voltam, ahol nagyon sok a núbiai. Egyiptom egy nagyon vallásos ország, sok a beburkolt nő, akik fantasztikus színes sálakban járnak, és egyszerűen gyönyörűek. Ők engem néztek meg, én meg őket.

Egri Szín: Mikor jártál legutóbb Egerben?

Rostás Bea Piros: Karácsonykor. Amikor csak lehetséges, hazatérek. Nagyon kötődöm Egerhez. Itt vannak a gyökereim. Anyukám még nem látott élőben kővel dolgozni, és most, hogy a fotó konkrét valósággá változott, a gyerek igazán poros,szegény nem győz mosni.

Egri Szín: Most tervezel kicsit itthon maradni?

Rostás Bea Piros: Igen, ebben az évben sokat leszek itthon, mert Ankarában a doktorin már elvégeztem az óráimat. Ott négy éves egy doktori képzés, másfél év alatt teljesítettem az órákat. Még a szobor átadása előtt megyek, és júniusban levizsgázom, aztán ősztől, ha minden jól megy, már a tézist írom. Nemrég Bécsben voltam kiállítani, hamarosan Salamankán, Spanyolországban faragok majd, aztán ki tudja mi lesz még! Folyton úton vagyok.

Egri Szín: Biztos régóta szeretnéd, hogy legyen egy szobrod a szülővárosodban is. Hogyan sikerült ezt most elérni?

Rostás Bea Piros: Ez egy hosszú folyamat eredménye. Akárhányszor hazajöttem, mindig próbáltam kiállításokat összehozni, hogy élek, csinálom és itt tartok most. Sok művész úgy van vele, hogy a kiállítás csak kiadás, és fölösleges. Én úgy gondolom, hogy az emberek szeretik követni a fejlődést. Én itt nőttem fel, tehát jól ismernek. Látták, hogy miből lesz a cserebogár, és egyre többen álltak mellém a szoborkérdésben. Ha annyi helyen van már szobrom, itt miért nincs? - kérdezgették, és amikor már lemondtam az ügyről, akkor jött a Nemzeti Kulturális Alaptól egy országos pályázat.

Egri Szín: Milyen pályázat volt ez?

Rostás Bea Piros: Arról szólt, hogy ha az Önkormányzat elfogadja a projekt tervet, ők támogatják a megvalósítást az alapanyag költségével. Az 5 milliós pályázható összegből sajnos csak 3-at kaptam meg, de a város ezt megtoldotta 7-el, így jött össze a 10 milliós költségvetés, ami kissé szűkösen, de elég lesz. Ehhez mértük hozzá, hogy milyen kő legyen, honnan hozassuk, mert lehetett volna még nagyobb, még szebb, meg keményebb, de örüljünk ennek is! A 4 méter megmarad, és kőből lesz. Az, hogy mészkő, vagy márvány szinte mindegy!

Egri Szín: Van kedvenc fázisod egy szobor elkészítésében?

Rostás Bea Piros: A szobrot megvalósítani, az már úgymond gyerekjáték. Zajlik az élet, feldolgozni az élményeket, és megtalálni a formát, egy hosszú folyamat. Télen van a kreatív időszakom, olyankor szoktam rajzolni, zenélni, kocsmázni a barátokkal és ebben az időszakban készülnek a makettek is. A mostani szobor makettje is több évvel ezelőtt megszületett már. A megvalósítás egy fizikai dolog. A kőszobroknál a kedvenc részem a nagyolás, ami nem annyira szobrászi munka. Kérdezték is az emberek, hogy miért nem nagyoltattam le a bányában? Erre én mindig visszakérdezem, hogy minek vegyek egy kész szobrot?

Egri Szín: Milyen szerszámokat használsz?

Rostás Bea Piros: Ez a 21. század, amikor szűkös határidők vannak. Ha a nemzetközi szimpóziumokat megfigyeljük a legtöbb szobrász flexszel nyomja végig. Én is a flexemmel dolgozom leginkább, azon túl persze vésőt is szoktam használni.

Egri Szín: Mennyire megterhelő ez fizikailag?

Rostás Bea Piros: Nagyon. Nincs is sok nő a kő szakmában. Én szeretem, mert nagyon sok az energiám, ezt mindenki tudja. Tehát, ha most nem faragnék, akkor megőrülnétek tőlem. Mindenkinek jobb, ha faragok.

Egri Szín: A tér a szoborról kapja a nevét? Mesélnél erről egy kicsit?

Rostás Bea Piros: A szobor címe Generációk, ezt magyarosították kicsit, így lesz a tér a Nemzedékek tere. Érdekessége lesz, hogy spirál alakzatban kialakított járóköveken lehet majd megközelíteni a szobrot, ami főleg a gyerekeknek izgalmas. Nagyon látványos lesz azoknak is, akik felülről, a házakból látnak le rá. Ülőkavicsok díszítik, színesítik majd, melyek dobnak az összképen. Rengeteg terv volt, sok megszokott, normális elrendezés is, de nekem ez nagyon tetszett, mert magam is játékos vagyok, és gyakran helyezik a szobraimat játszóterekre is. Szeretem a megmászható, megérinthető, emberközeli szobrokat.

Egri Szín: Miért éppen Generációk?

Rostás Bea Piros: Külföldön Magyarországot képviselem, kortársaimmal együtt, akikkel egy elveszett generációnak tartjuk magunkat. Itthon munka és lehetőségek nélkül nincs esélyünk túlélésre. Diákként még voltak megpályázható támogatások. Később az első fontos hazai elismerés, ami a várostól egy gesztus volt felém, a Megyei Prima díj volt. Fontos, hogy ezt a szobrot választották. Érzem, hogy sok külföldre kényszerült társam, az én generációm felsóhajtva figyel, hogy van remény, megvalósulhatnak álmok! Úgy teszem ide ezt a kavicsot, mint ezen társaim útporát raknám le eléd. Néha el kell kicsit menni ahhoz, hogy érezd hova tartozol, és ki is vagy. Remélem visszacsalogat minket az ország újra,ha nem, ezt a veszteséget nehezen gyógyítja majd.

Egri Szín: Úgy tűnik, te hazatértél. Vannak még több itthoni projektek is tervben?

Rostás Bea Piros: Most itt vagyok. Tervek, készülő projektek mindig vannak! Két éve készen áll egy könyv, amit már évek óta tervezünk kiadni M. Soós Tamás pasa orientalistával. Ő több arab nyelvű irodalmat fordított, és egy 14. századi arab-perzsa erotikus történetekből álló mű kiadásán dolgozunk. Nyolc erkölcsi meséből áll a kötet, amihez készítettem hetven grafikát, illusztrációt. Nagyon különleges könyv lesz, limitált kiadásban, bőrkötéssel, merített papírra nyomva. Én külön-külön megfestem majd arannyal a rajzokat, minden egyes példányban. Azért csúsztunk ennyi évet, mert nem voltam huzamosabb ideig itthon, hogy kivitelezzük.

Egri Szín: A szobrászati munkákkal mi a helyzet?

Rostás Bea Piros: Millió terv van. Szeretnék majd Egyetemen, Főiskolán tanítani, ezért is csinálom a doktorit. A gyerekekkel játszani szeretek, a felnőtteket tanítani szeretném. A kőfaragás a szobrászat egy klasszikus formája, amit mostanában sajnos Európában kezdenek kiiktatni az egyetemekről.

Itthon, ez a mostani kavics csak a kezdet! Már meg is van a következő ötlet, hogy hova és mit szeretnék.  Ez a bor városa, én meg egri nő vagyok. Ilyen témákban szívesen mozgok. Várom az ajánlatokat, hajrá-hajrá!