Néhány szülőt jómagam világosítottam fel az évnyitón, hogy hétfőn a gyerekét ne várja haza, csak 4 óra után. Bevezették ugyanis az „egész napos” iskolát.  Szegény igazgató nem győzte aláírni a kérvényeket, mert bizony felsőben minden szülő kikérte a gyerekét a tanórák után. Hoffmann szerint ugyanis a gyerek csak lóg a plázában, ezért aztán maradjon a suliban.  Egyrészt kikérem magamnak! A lányomhoz órát lehetne igazítani, úgy rohan hazafelé. Amikor pedig én voltam középiskolás, órák után elözönlöttük a Fő utcát, meg az ifiházat (mert nekünk még volt olyan), és ott lógtunk 1-2 órát. Engem speciel anyám jó szigorúan fogott, de sosem szólt ezért a „bűnös” lógásért: hazajössz, megtanulsz, ha nem romlik a jegyed, tőlem csavaroghatsz egy kicsit a haverjaiddal. 

   Mondhatta anyukám, akkor még legrosszabb rémálmunkban sem hallottunk Hoffmann Rózsáróll.… na de most!  Van ám már kötelező tesi is. Minden nap. Csak tornaterem nincs. Így aztán 8. 9. órában tornászik a gyerek, vagy lépcsőzik a folyosón, vagy az udvaron vacog. Mert ugye egy tornaterem, ha csak két osztály van egy évfolyamon, az napi 16 óra kihasználtság. Reggel 8-tól számolva éjfélre végeznének a srácok. Rózsa biztos nem matek szakon végzett. Aki nem sportol máshol, az bizony kénytelen kivárni suli után a tesiórát. Azaz van olyan gyerek, aki 5-6 órára ér haza, és akkor áll neki a házinak. Bezzeg anyám mindig azt hajtogatta: ha megtanulsz, lányom, utána mehetsz edzésre! 

   Aztán itt a kötelező hittan vagy erkölcstan. Megsúgom, hittanra eddig is járhatott, akár az iskolába is, aki akart. Vagy eleve egyházi iskolába is lehetett iratni.  Az erkölcsökről pedig én Hoffmann helyében mélyen hallgatnék!  Elképzelem, milyen képet vágnának a csajok, ha összeterelném őket, és kijelenteném, hogy most nektek erkölcsöt fogok prédikálni… Körbe röhögnének, tuti. Erkölcsöt ugyanis nem tanítunk, hanem mutatunk. A szülő is, a tanár is. 

   A végére hagytam a tanárokat. A megemelt óraszám fáradtságot, ingerlékenységet szült. Tavaly volt idejük a gyerekekre, ránk, szülőkre, most viszont csak rohannak. Aki ideges, az bizony a gyerekekkel is az lesz. Nem beszélve arról, hogy a fizetésük fel- ill. leemelése micsoda indulatokat szabadíthatott fel a tanáriban. Lássuk be, az is a gyereken csapódik le.

   Kedves Hoffmann Rózsa! Egy szülő sokat eltűr, zömmel nem politizál, csak élni akar. Meg a legjobbat szeretné a gyerekének. A mai szülők szabadon, szabad szellemben nőttek fel. A gyereküknek is ezt adják tovább. Eltűrünk mi sokat, de a valódi szülő nem hagyja, hogy a gyerekét bántsák, korlátozzák, hülyeségekkel tömjék a fejét. És nem hagyjuk!     

Nos, Hoffmann Rózsa! Megbukott! Csakhogy Ön nem ismételhet évet! Ez van!