"A Magyar polip – a posztkommunista maffiaállam című kötet Magyar Bálint bevezető írásával és szerkesztésében, Vásárhelyi Júlia társszerkesztésében november 11-én jelenik meg. A „maffiaállamban” – Magyar Bálint kifejezésével – a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszerekkel, állami segédlettel terjeszkedik lefelé. Ebben a rendszerben az állam nem a maffia eszköze, hanem maga a maffia, amely az államhatalom teljes fegyvertárát beveti politikai és gazdasági érdekeinek érvényesítéséért. A könyv tanulmányainak szerzői közgazdászok, szociológusok, filozófusok, jogászok, újságírók. Charles Gati történész, politológus, a Johns Hopkins University professzora a kötetet így ajánlja: „Ez után a könyv után a Nyugat sem nézhet többé úgy Kelet-Közép-Európára, mint eddig. Remélem, külföldön is felfigyelnek erre az úttörő munkára.” 

    A futballpályák családi VIP-páholya mutatja a legplasztikusabban a társadalom valódi hatalmi viszonyait, ahol a Keresztapa feszélyezett meghittségben drukkol együtt az oligarcháival, helytartóival, végrehajtóival, gazdatisztjeivel, strómanjaival, testőreivel (jogállami polgári nevükön: miniszterrel, polgármesterrel, legfőbb ügyésszel, Állami Számvevőszék-elnökkel, bankelnökkel, társadalmi szervezetek vezetőivel, vállalkozókkal, és így tovább) – egyszóval az ő háza népével. A VIP-páholy családi-nemzeti egységét és harmóniáját nem bonthatja meg a hatalommegosztás vagy az összeférhetetlenség „nemzetidegen” elve.

   Ahogy a Keresztapa számára a család, a porta, a birtok, az ország azonos mintázatú entitások, úgy a benne szereplők is, úgymond, hasonló karakterek. Az asszonyok az esküvőn „szipognak”, az ellenzék meg mindenért „hisztizik” – egyik sem férfias, elkél az erős kéz. Számára az ország vezetése is csak olyan, mint a patriarchális családé. A liberális demokrácia elidegenedett, személytelen intézményi viszonyait az uralom, a vezetés személyes, kedélyes, de ellentmondást nem tűrő formái váltják fel. (168 óra online)"

 

 

MAGYAR BÁLINT

A budapesti Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnáziumban érettségizett. 1977-ben szerzett tanár- és szociológus diplomát történelem és szociológia szakon az ELTE Bölcsészettudományi Karán, mellyel párhuzamosan két félévet a Közgazdasági Egyetemen is tanult.

1977-től 1981-ig az MTA Világgazdasági Kutató Intézet Kelet-Európai Osztályának munkatársa volt. 1979-ben kapcsolatba került az ellenzéki csoportokkal, ezt követően részt vett a Demokratikus Ellenzék számos megmozdulásában. 1980-ban doktori címet szerzett. 1981-benlengyelországi „tanulmányútja” közben kiutasították, majd az állásából elbocsátották. Ez évben Hankiss Elemér értékszociológiai műhelyében tudományos munkatársként tevékenykedett. 1981 és 1985 között összekötő volt az illegálisan megjelenő Beszélő szerkesztősége és nyomdája között. 1982 és 1989 között a Medvetánc című folyóirat egyik szerkesztője volt. 1982-től 1987-ig a Szövetkezeti Kutató Intézetben, majd 1988–1990 között a Pénzügykutató Rt.-nél tudományos munkatársként dolgozott.

1988. május 1-jén a Szabad Kezdeményezések Hálózata megalapítóinak egyike volt, később a demokratikus ellenzék párttá szervezését irányította. A Rendszerváltás Programjának egyik kialakítója, az Ellenzéki Kerekasztal egyik szabad demokrata képviselője volt. 1990-ben és 1994-ben az SZDSZ országgyűlési választási kampányfőnöke. 1990–2010 országgyűlési képviselő. 1996 januárja és 1998 júliusa között Horn Gyula kormányában művelődési és közoktatásügyi miniszter volt. 1998 júniusától 2000 decemberéig az SZDSZ elnöke, a Liberális Internacionálé alelnöke volt.2002. május 27-étől töltötte be ismét az oktatási miniszteri posztot, 2006. június 7-éig. 2006 júliusától a Nemzeti Fejlesztési Tanács és a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület alelnöke. 2007. január 1-je óta a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára.^[4] 2008-ban az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EITI) igazgatótanácsának tagjelöltje volt.^[5] 2009-ben kilépett az SZDSZ-ből, de továbbra is a párt frakciójában maradt. 

(wikipédia)