Néhány évvel ezelőtt az Egrix sportpark kerítését festették le nemzetközileg is elismert Nyugat-európai graffitiművészek, művészi színvonalon, de az sem maradhatott a helyén, valakik szerint ugyanis egy téglakerítés úgy szép, ha azt a fehér alapra évekig, vagy évtizedekig rárakódó kosz, füst, sár, firka uralja. Általában egy idő után alul sötétebb, fent világosabb a koszréteg, tehát még változatos is. Akkor a pénzbüntetés ugyan elmaradt, de az egrixeseket az egész kerítés azonnali lemeszelésére kötelezték. Az eset külön pikantériája volt, hogy mielőtt még e meszelést foganatosították volna, valaki, nyomatékot adva a lakossági nemtetszésnek, olajfestékkel leöntözgette, így elcsúfította a művet. Elképzeltem akkoriban, ahogy dühödt családanyák és családapák felháborodottan szervezkednek a környéken, majd az éj leple alatt vadul locsolják a festéket a friss graffitikre, majd betelefonálnak a rendőrségre, hogy hangos a zene. Hogy milyen zene? Hát a zene!

Csakhogy azóta több év telt el, melyek alatt az Önkormányzat némileg szembeszállt az egyre jobban elharapózó egri feljelentgetési divatőrülettel, amikor végre hatalmi szóval megmentette a Bíborost, majd az eFeN-t (Egri Főiskolás Napok). Ezzel persze az is kiderült, hogy egyáltalán nem lett volna kötelező némán tűrni az addigi telefonterrort, és, hogy az éremnek két oldala van, Uram bocsá’ a szórakozók is emberek, de mondjuk rá, hogy jobb későn, mint soha. 

És akkor most, hogy végre valaki akar még valami újat teremteni Egerben, jönnek fentről, és büntetnek. A parkolóházat pedig senki nem kezdi el bontani, pedig már kértem. Valószínűleg az szép.