A forradalom felfalja betegeit
Második, „Helybenjárás” címszó alatt tartott városnéző sétánk első állomása a Markhot Ferenc Kórház volt. Szemre nem épp tetszetős épületegyüttes, de szívemnek kedves intézmény, hiszen itt születtem, itt születtek a gyermekeim, itt gyógyult családom számos tagja – a kórház sorsa tehát akkor is fontos volna számomra, ha történetesen nem lennék képviselőjelölt.
A kórházunkat ma négy kór emészti, három a pénzhiány miatt, egy az emberi kapcsolatok minősége miatt. Mind a négy bajért elsősorban a tehetetlen városi és megyei politikai vezetőket tartom felelősnek.
A pénzügyi bajokat már több fórumon kiveséztem, emlékeztetőül erről a problémakörről hadd szóljon néhány mondat, majd a kórházi közösség megosztottságáról fogok írni.
A pénzügyi bajok három oka közül első a forráshiány, amely az egészség ügyét általában sújtja. Nincs ember, aki a 2009 óta folyamatosan szűkülő költségvetési források felosztásának szempontjait követni tudja. Egy biztos, az egri kórház méltánytalanul, igazságtalanul, súlyához, jelentőségéhez képest mélyen alulfinaszírozott. Ennek tünete az ortopédián felgyülemlett térdprotézis műtétek kezelhetetlen hosszúságú sora. Kapacitás volna rá, szakértelem van hozzá, - pénz nincs a beavatkozások elvégzésére. Az egyre fogyatkozó forrásokért az egészségügyben (is) „Alien a Predátor ellen” típusú háború folyik a Fidesz csúcsragadozói között. Ebben a harcban Nyitrai képviselő, Habis polgármester és képviselő, Horváth kormányhivatal-vezető és képviselő esélytelen küzdőknek bizonyultak.
A másik pénzügyi probléma kezelésében – ez a napi működés finanszírozását biztosító likviditás megteremtése – ugyanők, ugyanilyen tehetetlenek. A Fidesz-kormány 33 milliárdot biztosított a saját maga által gerjesztett adósság konszolidálására – a 60 napon túli kórházi tartozások teljes fedezetét az egészségügybe öntötték. Volt olyan kórház, amely a lejárt tartozások fölötti összeget kapott, volt olyan is – ezek egyike az egri kórház, - amit mogyoróval fizettek ki. Az egri kórház a lejárt tartozások a felére sem kapott kellő fedezetet. Fideszes potentátjaink itt is csődöt mondtak. Úgy látszik, nem hozzájuk mérték azt a bonyolult érdekkijáró rendszert, amelynek dzsungelében eldőlnek a fontos dolgok.
A harmadik pénzügyi probléma a kórház jövőjéhez, versenyképességéhez kapcsolódik. A szocialista vezetésű megyei önkormányzat 2010-ben elnyert egy, még a Bajnai-kormány által konstruált pályázatot a kórház felújítására. Az ötmilliárd forintos keretösszegből még senki egy fillért nem látott. Nyitra képviselő időnként örömhírt hozó angyalként Egerbe röpül újabb, és újabb százmilliók megszerzéséről számol be, ezenközben a kórházi projekten egy kapavágás sem történik.
Mindenki a GYEMSZI-re mutogat, mint mindenért felelős fenntartóra. Úgy tűnik, városi és megyei potentátjaink válláról hatalmas kövek gördültek le a kórház államosításával. A potentátoknak azonban nem szabad elfeledniük, hogy kórházunk működése az egész választóközösséget érinti. Azét a választóközösségét, amelyért ők, képviselőként, felelősséget vállaltak! Nem tehetnék meg, hogy csak néznek maguk elé, és a gondviselésre várnak! Ha a GYEMSZI a felelős, akkor Nyitrai úr, Habis úr, Horváth úr miért nem csapkodják a GYEMSZI igazgatójának asztalát, miért nem láncolják magukat Szócska államtitkár párnázott ajtajának kampós kilincséhez? Ők hozták létre ezt a velejéig romlott kijáró rendszert, hát akkor tanulják meg használni! Képviseljék a választóik érdekét!
A negyedik probléma a kórházi dolgozók közösségének állapota. A 2008-2009 évi Hospinvest-háború végzetesen megosztotta ezt a közösséget. Nem vizsgálva, hogy gazdaságilag, egészég-politikailag jó döntés volt-e a kórház üzemeltetésének kiszerződtetése, az biztos, hogy egy közösség életét nem szabad gyökeresen átszabni kellő, alapos, mindenre kiterjedő egyeztetés nélkül. Nem lehetett sikeres, nem lehetett helyes az az átalakítás, amelynek több mint száz orvos, több mint ötszáz ápoló, és szakdolgozó ellenszegült. A HospInvest-háború végletesen szétszakította a Markhot közösségét, talán nem túlzás azt mondani, hogy a kórházi közösséget csak a hippokratészi eskü tartja össze. Ez a mérgezett állapot négy éve áll fenn, az orvosok, nővérek nem csak a mostoha körülményekkel, de egymással is harcban állnak. A kórházvezetés, a városvezetés, a megyei vezetés dolga lett volna, hogy kiengesztelést kezdeményezzen, békét teremtsen, mindent megtegyen az ellentétek feloldásáért, úgy a dolgozók, mint a betegek érdekében. A politikai vezetés nem csak a pénzügyek konszolidálásában sikertelen, de az emberek közötti kapcsolatok kezelésében is rosszul teljesít.
Az emberi minőség hiánya, a sz@r alakok túltengése okozza az egri kórház siralmas állapotát. Ezek az alakok álltak útjába minden változásnak Habis, Nyitrai, meg a többi Orbán fullajtár támogatásával. Ezek voltak a "kórházvédők", most meg ugyanők hisztiznek, hogy nem ízlik a főztük. A Fidesz, a "kórházvédők" okozzák azt, hogy az országban, Egerben, a kórházban nincs egy lélegzetvételnyi friss levegő sem. Telefingták az életünket.