Álmodott a nyomor

Nem lesz Dohánygyár Kreatív Kulturális Központ

Juhász Mihály 2013.10.21.00:00

A szervezőcsapat nevében sajnos ki kell jelentenünk, hogy a korábban tervezett egri Dohánygyár Kreatív Kulturális Központot nem tudjuk megcsinálni. Mostanra, több mint háromnegyed évvel az alapgondolat megszületése után, világossá vált, hogy a körülmények nem teszik lehetővé azt, hogy Egerben egy új, független, alulról építkező kulturális központ jöjjön létre. Sajnos ez a szitu. És egyben köszönjük a segítséget, a támogatást, a befektetett energiát mindenkinek, aki hozzátett a projekthez bármit is!

Álmodott a nyomor

Nem lesz Dohánygyár Kreatív Kulturális Központ

Juhász Mihály 2013.10.21.00:00

Hirdetés

Álmodott a nyomor

Nem lesz Dohánygyár Kreatív Kulturális Központ

Juhász Mihály 2013.10.21.00:00

A sztori 2013 év elején kezdődött, bár az előzmények odáig mennek vissza, hogy Egerben bezárt az Egál, az Egrix, az Ifiház, nem épült meg az Agóra és az oda tervezett Ifjúsági Klub, plusz az egri zenekarok próbatermi lehetőségei elég kaotikusak és nem voltak jó koncerthelyek a városban. Azaz az egri fiatalok egy nagy szeletének és ezzel együtt a város kreatív-kulturális szereplőinek alkotói és fogyasztói lehetőségei is eléggé beszűkültek. Szóval év elején az Agria Park vezetősége megkereste a város vezetőségét, hogy a volt dohánygyári igazgatósági épület évek óta üresen áll, és valamilyen kulturális hasznosításban gondolkodhatnának közösen. Ekkor merült fel, hogy a fenti problémákat orvosolandó, egy nonprofit ifjúsági, kulturális központot lehetne létrehozni az épületben, és ennek kapcsán állt össze egy olyan fiatal, független (azaz nem önkormányzati, állami intézményekben dolgozó) kultúraszervezőkből álló csapat, amelyik szívesen belevágott a projektbe.

Hogy miért nem sikerülhetett ez, arról a szervezők nyilatkoznak a Part magazinban, itt:

http://partmagazin.hu/nem-lesz-dohanygyar-kreativ-kulturalis-kozpont/

Egy plakát az egri klubbezárások viharából Fotó: Egri Szín

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés

A nagy egri visszarendeződés

Esterházy Péter: „Akkor most, kérlek szépen, visszajöttek a komcsik vagy nem jöttek vissza? Visszának visszajöttek, de hogy komcsik-e?”

Visszajöttek a fideszesek. Vagy nem jöttek vissza. De akkor ki jött vissza helyettük, a képükben? És mi történt, történik, fog történni Egerben? Megannyi kínos kérdés.

Ahhoz, hogy sejtésünk legyen a jelenről és a jövőről, egy kicsit szembe kell néznünk a múlttal, meg kell értenünk, hogy mi is történt Egerben. Lényegében a teljes közgyűlést polgármesterestől lecserélték az egriek, amiből az is következik, hogy a városi cégek vezetői is nagy számban lesznek lecserélve, és valójában a teljes városi politikai elit megy a levesbe.

Halvány lila dunszt – A Neumann gimi tündöklése és bukása(?)

A hír az, hogy a Neumann János Gimnázium vezetése éppen a katolikus egyháznak ajánlkozik, hogy vigye tovább Eger ikonikus iskolájának a működtetését. És persze vagyonát, ami az egrieké volt, és amit egy alapítványi iskolához adtak oda, nem egyházihoz. De hogyan juthattunk idáig, hogy maga Sipos Mihály igazgató úr, a város egyik legjobb iskolájának atyja és gazdája készül bedobni életművét a klerikálpopulista, hogy világosabban ne fogalmazzunk, emésztőgödörbe? A válasz nagyon egyszerű: simán és kiszámíthatóan. Ehhez csak egy kicsit kell ismernünk a Lila iskola sztoriját és a rendszerváltás felemás normáit.

Lenkey-ház, az egri lombkorona sétány

Cseppben az állatorvosi ló az egri Lenkey-ház története. Az önkormányzat úgy döntött, hogy nem épít napelemparkot, hanem részben az arra szánt pénzből felújít egy rossz helyen és rossz állapotban lévő jellegtelen házat, aminek egyetlen története, hogy valaha Lenkey János, az Egerben országos hírű honvédtábornok ott látta meg a napvilágot. Értsük jól, a ház semmilyen jelentőséggel nem bírt a város életében, nem volt szalon, az ellenállás fészke stb. Egyszerű lepukkant lakóház volt, ahol egy gömöri közszolga családja lakott, és itt született gyermekük, aki később tábornok és derék honvéd lett. Nem építészeti és nem várostörténeti csoda. Most meg csaknem négymillióért újítják fel négyzetméterenként, ráadásul tapintható némi összefonódás a mostani polgármester és a nyertes cég között. El sem készültek vele határidőre, bár a város átvette, ami pedig elkészült, az kívülről is jól láthatóan trehány munka, a Fideszes várigazgató és a durcás városvezetés meg nem adja ki a szerződést, mondván üzleti titok.

Harminc éve a „lokálpatriótákról”

Az Egri Est-et több mint harminc éve alapítottuk. Olyan akkori fiatalok, akik azt gondoltuk, hogy erős demokrácia, csak szabad nyilvánossággal karöltve létezik. Igazunk volt. A választás szabadságához hozzátartozik az információhoz jutás szabadsága is. Az alábbi cikk 1993. áprilisában jelent meg. Szereplőinek egy része még ma is aktív. Sokan persze már meghaltak.

Amiért mégis fontos, hogy ilyen távlatból újra olvassuk, az azért van, mert ma lényegében ugyanazok a populista szólamok öntik el az egri közéletet, amelyek végül a helyi politika kiüresedéséhez, a tehetségtelen akarnokok masírozásához vezettek. Érdemes megfigyelni, hogy az antiparlamentáris retorika egy bő emberöltő távlatából hogyan köszön vissza, hogy a demokratikus pártok hogyan lettek egy azóta a klerikálfasizmus irányába tartó rendszer kipécézett ellenségei. És láthatjuk az EVAT Zrt. bölcsőjét, amiben egy gazdasági-hatalmi torzszülött ringott.

Állampolgári Részvétel Hete Egerben

Egerben két helyszínen is összetanakodhatnak a polgárok, hogy megbeszéljék az őket érintő ügyes-bajos dolgaikat. Október 6-án a Laborban Rázsi Botond igazgató úrral beszélgetnek arról, hogy a diákokat távol tartja-e az iskola a közélettől, október 8-án a Civil Közösségi Házban pedig a Családok a családokért aktivistái várják az érdeklődőket.