Azt kell, hogy mondjam, nincs különösebb problémám a belvárosi patakmederben megbúvó vizibicikliúttal. Persze egy jó nagy pazarló marhaság, mint például a Halászbástya, az Eiffel torony, vagy Debrecen főtere, de jobbára ártalmatlan. Azért épült, hogy felzárkóztasson minket az európai színvonalhoz. Mondjuk arra jó. Minden egri érezheti, ahogy zárkózik.
A világ legkomikusabb parkolóháza már inkább büntetőjogi kategória, meg a fenyőfából készült utcabútorok is megérnének egy frászt, de a bringaút körül inkább nagyobb a hiszti, mint amennyire mókás.
El is mondta az illetékes egy lakossági fórumon, hogy ez bizony egy ilyen patakmederbe álmodott drótparipás csillagösvény, amit, hja kérem, néhanapján elönt a víz. Ám nem kell kétségbe esni, mert akkor majd nem tekerünk arra, hiszen nem ez az egyetlen út át a Dobó téren, mert a felszínen továbbra is lehet közlekedni, ám ha valaki le akar menni a vízszintre, meg a patak is megengedi, akkor hadd szórakozzon. Ha meg ár van, akkor miután elvonul, letakarítjuk a bicikli utat, mintha mi sem történt volna. Én speciel jól meg is nyugodtam, bár korábban sem aggódtam túlzottan a patakmederben folyó patak miatt. Na, tegnap becsapott a menykő. Esett az eső, a patak meg emelkedett.
A bicikliút pedig képtelen volt úgy viselkedni, mint ahogy a főépítész megjósolta. Ugyanis nem került víz alá. Pontosabban nem az egész került víz alá. Így, aki arra járt, nyugodtan alákerekezett a mederbe. Igen ám, de félúton egyszerre csak szügyig ért a víz a drótszamárnak, mert az úttest nem egyenletes magasságban halad a vízfelszíntől, hanem a hidaknál alábukik, fejkímélés végett. Ott meg olyan alacsonyan húz már, hogy menten elönti az amúgy bokalengő patakocska. Szóval visszafordulás, vagy átgázolás, de mindenképp bosszankodás. Így jár, aki biciklivel.
Mára viszont kisütött a nap, az ár levonult, délután langymeleg. Gondoltam megnézzük a „… letakarítjuk a bicikliutat, mintha mi sem történt volna.” működési modellt a valóságban. Hát nem takarították le. Ott állt a vastag iszap a híd alatt a napsütésben, az elmocsarasodott kerékpár ösvényen.
Na, akkor kedves Városháza, élén az élén állókkal:
1. A hülye ötletek csakúgy, mint az idióta politikusok is igényelnek némi gondozást.
2. Egy beruházás fenntartásával, későbbi működtetésével ugyan nem lehet minden alkalommal címlapra kerülni, de az elhanyagolásával biztosan.
3. A működtetési költségek sehol nem szerepelnek a beruházás fázisában, mindig később jelentkeznek és az egriek fizetik, nem a németek.
Ok, fogjuk fel tesztüzemnek, meg még nem is hivatalos a bringa út, akik arra jártak saját felelősségre tették stb. Nincs is ezzel nagy probléma, de ahogy egy kitűnő egri városatya mondta egyszer, csak aztán rendszer ne legyen belőle!
Tessék beírni a Városgondozás füzetébe: Január elsején Dobó tér takarítás, áradás után bicikliút mosás.
És akkor még az ÁNTSZ kitalálhatja – joggal, hogy fertőtlenítés kell minden alkalommal, mint pl. a rakpartok esetében. Na, az már érdekesebb.
A patak medrének a keresztmetszetét a bicigli úttal, és a mellete lerakott jelentős mennyiségű kövekkel, nagy mértékben csökentették. Az elmút években törször is előfordúlt hogy jelentősebb esőzések után megemelkedett a patak vízszintje. A meder feltöltése következtében a jövőben a patak kiöntésének a lehetősége fokozottaban előfordúlhat.
Habis László vízsugárút.
"...hogy felzárkóztasson minket az európai színvonalhoz."
Ez most ugye nem komoly? Európa per/pill. ott tart, hogy sorban revitalizálja a belterületi vízfolyásait. Azzal, hogy mi még most kezdünk a mederben betonozni nem felzárkózunk, hanem hanyatt homlok rohanunk az ellenkező irányba.
Emberek, ilyen nyilvánvaló ostobaságot meg lehet úszni? (most átvitt értelemben) Nem lehet senkit felelősségre vonni, hogy ez megépült? Tudom, attól nem oldódik meg a probléma, de talán a jövőben kicsit komolyabban veszik az ilyen beruházásokat. Felrobbanok a dühtől és a tehetetlenségtől.