Már megint győztünk!
Ez a szűkre szabott mustra – ha csak jelzésszerűen is – mindenekelőtt a karikatúra sokféleségéről és gazdagságáról szól; arról, hogy ez a többezer éves kifejezésmód mindig is többé-kevésbé szabadon integrálódhatott különböző közegekbe, illetve különböző művészeti ágak különböző műfajaiba. Az e-média, az e-művészetek és az e-kommunikáció ma már nyilvánvaló kölcsönhatásai, illetve ezek nemzetközi kísérleti műhelye és kiállítóterme: az internet végképp tarthatatlanná tette az egyféle karikatúra (a karikatúra műfajnak mondott publicisztikai karikatúra) mondvacsinált kizárólagosságát, ugyanakkor értelmetlenné tette a nyomtatott sajtó tartalmi, formai és technikai "elvárásainak" erőterében kialakult szakmai konvenciók, beidegződések és kánonok nagy részét is. Az így létrejött termékeny káoszt sokan a karikaturista szakma szétzülléseként, ad abszurd a karikatúra "halálaként" élik meg; mások élve a "káosz" által kínált lehetőségekkel, inkább megpróbálják visszavenni a karikatúra apránként, szinte észrevétlenül elorozott korábbi szabadságát – köztük "ismeretlenek" is.
Jelentés arról a különös káoszról, amiben a karikatúra már nem csak néhány tíz, többé-kevésbé ismert "karikaturista szakmunkás" dolga, – ahol az "ismeretlen karikaturista" is szabadon hozhat létre (és a neten szabadon publikálhat) olykor szokatlan, a kifejezésmód határait talán túl szélesen értelmező karikatúrákat is. Arról a sokféleségről, amiben remélhetőleg mindenki megtalálja az épp nekivalót...
A pályázatra több mint 700 pályamű érkezett, ebből válogatta ki a szakértő zsűri azt a közel százötvenet, amik az e-kiállításon, és azt az ötvenet amik a "hagyományos" kiállításon szerepelnek. Ez utóbbi november 15-ig tekinthető meg a kArton Galériában (1054 Budapest, Alkotmány utca 18.), az e-kiállítás pedig az alábbi linken található:
http://kartonkukac.weebly.com/maacutezli.html