A jelenlegi választási törvény nem teszi lehetővé, hogy az ellenzék valóban megmutathassa, hogy  milyen különbségek vannak a pártjai között, ha eredményesen akarnak szerepelni a választásokon.  Az az egyszerű ideológiai tévképzet, hogy az összefogás lenne az érték olyan aljas téveszme, ami a totális hatalmak propagandája. A parlamentáris demokráciában az az érték, ha a különböző véleményeket képviselő csoportok demokratikus vitában állapodnak meg a megteendő lépésekről. Az ellenzéki összefogás tehát nem természetes, hanem szükségszerű válasz a Fidesz választási törvényt manipuláló lépéseire. Mivel a választáson gyaníthatóan se szeri se száma nem lesz az ösztönzött indulóknak, ezért nagyon fontos fejlemény, hogy a „mi egységesek és erősek vagyunk” orbáni koncepcióval szemben most megszületett a „mi erősek vagyunk, mert nem vagyunk egységesek” jellegű összefogás. 

Arra kértük dr. Szalóczi Gézát, hogy mutassa be magát az egri publikumnak. A rendhagyó, személyes hangvételű bemutatkozást alább olvashatják: 

 "Harmadik generációs egri lakos vagyok,  korosztályomban az egriek számára az életem, mint mondani szokták „ nyitott könyv”.  Az egyetemi éveimet, és az azt követő három évet kivéve itt éltem az életem, „mindenki szeme láttára”. 

 Mivel ez nem egy fejvadász cégnek beküldött nacionálé lesz, talán nem mosolyogtat meg senkit, ha büszkén hívatkozok az Arany János utcai óvodára, a 4. számú Jurij Gagarin Általános Iskolára, aztán Csányi Barna tanár úrra, akinek köszönhetően mint reményteljes vívópalánta a Dobó Gimnáziumba kerültem.  Jogi egyetemi felvételim az ELTE-re  nem sikerült, gimnázium után az Agria Bútorgyár ipari tanulójaként próbálkoztam a faszobrász-mesterséggel. Intézményeket emlegetek ugyan, de mindegyik tanárokat és barátokat  jelent, fiatalkori életem szereplőit, és tanúit.

 Jogászi diplomát végül a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen szereztem, 1981-ben. Az egyetemről egyenesen a pomázi termelőszövetkezetbe vitt az utam, ahol lovászként dolgoztam, onnan a paksi erőmű-építkezésre, ahol vasbetonszerelő segédmunkás voltam, majd Budapestre kerültem a Szőlő utcai Fiúnevelő intézetbe, itt gyermekfelügyelői, majd nevelőtanári munkát végeztem.  1984-ben helyezkedtem el jogászi szakmámban először, munkaadóm az Egri Dohánygyár volt.

 Az Egri Dohánygyár életem meghatározó közege volt. Húsz éven át dolgoztam a patinás vállalatnál, 1991-et követően már egy világcég, a Philip Morris magyar leányvállalatának egyik igazgatójaként.

 A Philip Morris egri jelenléte sokunk életébe hozott kedvező változást, ezért is volt megrendítő, mikor 2004-ben a cég bezárta a gyárat. A gyár megszűnése után néhány évet a közszférában dolgoztam, néhány évig ügyvédként tevékenykedtem, ma a Szegényeket Támogató Alap egri alapítványának dolgozom, szociális szövetkezetet szervezek Eger-környéki, mélyszegénységben élő családok életfeltételeinek javítása érdekében.

 Soha nem politizáltam – már nem vagyok rá büszke, talán hiba volt, bizonyára az én tétlenségem is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen csüggedt, megosztott, kilátástalan, lesajnált, lerabolt országban ébredünk reggelenként. Vallom, hogy ma Magyarországon a politikai cselekvés az egyetlen felelős magatartás. Többé nem tűröm szótlanul, nem nézem tétlenül, hogy a hatalom visszaél túlerejével."