Azt javasolta Gócza Attila ellenzéki politikus, hogy ha már azt szabályozzák, hogy kérdést milyen terjedelemben lehet a tekintetes Közgyűlés színe előtt felvetni, akkor azt is engedjék meg, hogy a szabályozatlan keretek között hömpölygő válaszra reagálhasson a kérdés feltevője. Erre írta Eger jegyzője, hogy a Közmeghallgatás, mint a neve is mutatja, nem arról szól, hogy majd ők, a hatalom, kvaterkázni fognak a néppel. Van ebben igazság. Nem egy beszéljük meg show a Közmeghallgatás, hanem a problémák direkt-demokratikus felvetésének terepe.

Csakhogy, akkor lenne szíves befogni a száját mindegyik képviselő, hivatalnok, polgármester meg jó ég tudja miféle hatalmasság, és szorgalmasan jegyzetelni, hogy mi a nyűg Egerben, aztán felelősen megválaszolni azt 15 napon belül, nyilvánosan közzétéve, nem pedig korlátlan időkeretben kioktatni az egri polgárt, ha az nem ülepen nyalni ment oda a vezérkart, hanem vélt, vagy valós felháborodását, kipöfékelni. Az nem járja, hogy egy választói felvetés után a reagálni képtelen hozzászólót fennhéjázva utasítják rendre kifulladásig, össze-vissza hablatyolva, meg magukat fényezve. Ez nem Közmeghallgatás, hanem Közkioktatás, ahova ezek szerint azért megy az egri, hogy beletöröljék a lábukat a saját képviselői.

Dr. Szalóczi Géza ezért írt levelet, melyet az alábbiakban közlünk:

 

Kösszmeghallgatás

 

Alapokmánya rendelkezéseit követve az egri közgyűlés évente két alkalommal közmeghallgatást tart. A közmeghallgatáson résztvevők a helyi közügyeket érintő kérdéseket intézhetnek a Közgyűlés tagjaihoz, javaslatokat tehetnek.  A felszólaló hat percben, összesen két témát érinthet.  Az elhangzott kérdésre, javaslatra a közmeghallgatáson, vagy legkésőbb 15 napon belül választ kell adni.

 

A közmeghallgatás a gyakorlatban úgy zajlik, hogy a felszólaló legfeljebb hat percben elmondja mondandóját, majd a polgármester, vagy a képviselők valamelyike, vagy a meghívott szervezetek képviselője, vagy az említettek közül többen választ adnak a kérdésre, illetve reagálnak a javaslatra. A válasz, illetve válaszok számára, időtartamára nincs szabály.

 

A közmeghallgatás közgyűlési aktus – ezt azért fontos megemlíteni, mert az Alapokmány előírása szerint a közgyűlést a helyi televízió közvetíti. Ez egy helyes szabály, a közgyűlésen, a közmeghallgatáson a köz ügyei kerülnek szóba, a közügyeink pedig a legszélesebb egri nyilvánosságra tartoznak. 

 

A legutóbbi közmeghallgatáson, 2013. 06.20-án, Gócza Attila (Együtt 2014-PM Pártszövetség)  javasolta a közgyűlésnek az Alapokmány  közmeghallgatásra vonatkozó szabályainak kiegészítését. Javaslatának lényege, hogy a közgyűlésen felszólaló a felvetésére, vagy kérdésére kapott képviselői válaszra legfeljebb egy percben reagálhasson. Magyarán, lépjünk túl a hűbérúri audienciák keretein, végtére is a közmeghallgatás egy demokratikus fórum, a polgár a kapott válaszra legalább annyit mondhasson, hogy köszönöm, tudomásul vettem. Vagy, hogy nem vettem tudomásul. Vagy, hogy félre tetszett érteni a mondandómat. Vagy, hogy mellé tetszett beszélni. Erre a lehetőségre kértünk a felszólalóknak mindössze egy percet.

 

De, nem.

 

A jegyző asszony az indítványt nem támogatja. Tizenöt napon belül postázott levele szerint a viszontválasz „adott esetben személyeskedő viták kialakulásához vezethet”.  A jegyző asszony megállapítja, hogy a közmeghallgatás jogintézményének „elnevezése is meghallgatásra  utal, és nem vitára, interaktív párbeszédre”.

 

Ilyen egyszerű ez.

 

Tételezzük fel, kipenderül a mikrofonhoz  a városlakó, kivételesen nem azért, hogy további közpénzek reményében, és a maga kiszolgáltatottságában hálát rebegjen az aktuálisan abszolvált közpénzért, hanem hogy kritikát mondjon a közösség ügyeit intézők munkájáról.  A köz - helyi tévé által kiszélesített  - nyilvánossága előtt.  A kritikára az illetékes, vagy magát illetékesnek gondoló képviselő, vagy hivatalnok olyan hosszan válaszol, amilyen hosszan csak akar, úgy csúsztat, úgy beszél mellé, ahogy akar, és annyit személyeskedik, amennyit akar. A lényeg, hogy övé legyen az utolsó szó. Ne vitatkozzon  vele egy  kiszámíthatatlan állampolgár, például Gócza Attila, akinek az elnevezése is nyilván valamilyen fertőzés gócára utal!

 

Bátrabbnak kell lenni, képviselő és hivatalnok hölgyek és urak!  Magabiztosabbnak! Biztosnak kell lenni abban, hogy jószándékúan, hozzáértően, a városlakók érdekében dolgozunk, hogy jóval több jót teszünk, mint rosszat, és akkor évente két alkalommal egy kevés kritika, egy szemernyi  párbeszéd is belefér a köz képviseletébe. Akkor a személyeskedés  is – ha előfordul - visszaüt a személyeskedőre.

 

Mint ahogy a kicsinyes gyávaság is visszaüt a kicsinyes gyávára.

 

A közmeghallgatás jelenlegi formájában a képviselők és hivatalnokok önigazoló monológjainak meghallgatása.

 

Tartalmában kegyúri  „kössz”-meghallgatás.

  

 

 

                                                                        Szalóczi Géza