Egri Szín: Amikor utoljára beszélgettünk, akkor éppen bezárt az Egal, az Egrix és már a Jaffa is bejelentette, hogy nem bírja tovább. A Bíboros ellehetetlenítése is napirenden volt. Akkor azt ígérte, hogy nem maradnak ilyen jellegű helyek nélkül az egri fiatalok, és politikusoktól szokatlan módon állta a szavát. Lett Glo:b, Gödör. Ne mondja, hogy így tervezte!

Rázsi Botond: De bizony! Amikor az említett helyek bezártak, akkor az szerintem annak volt egy csalhatatlan jele, hogy a válság elérte a fiatalok szórakozó helyeit is. Csak azok tudtak megmaradni, akik valami nagyon érdekeset tudtak csinálni és leépítették a veszteséges funkcióikat. Sajnos ezek a bezárások leginkább gazdasági jellegű ellehetetlenülések voltak. Világossá vált, hogy támogatás nélkül ezek a helyek nem tudják ellátni az önként vállalat kulturális szerepüket, a vegytiszta szórakozási funkció meg nem vonz annyi vendéget, hogy eltartsa a helyet.

A Bíboros esetében más volt a helyzet, ott nem az önkormányzat, hanem a lakók szerettek volna egy olyan szabályozást, ami a hely ellehetetlenüléséhez vezetett volna. Szerencsére abban a helyzetben már szilárd városi álláspont alakult ki, így sikerült a nézeteltéréseket mederbe terelni. Fontos, hogy az önkormányzat nem döntőbíróként, hanem világos állásponttal rendelkező szabályhozóként tudott ebben az esetben fellépni. A kiszámíthatóság nagyon fontos ebben a szektorban is.

A Glo:b már egy másik történet. Ott legalább 3000 ember megfordult. Egy lebontásra ítélt belvárosi koncerthelyszínt támogattunk, közel egymillió forinttal. Most már látszik, hogy ez egy jól működő kezdeményezés volt. Jó volt a visszhangja, a lakók ellenállása sem volt számottevő. Mindenképpen modell értékű próbálkozásnak tartom.

Egri Szín: Ha már ilyen aczélos kultúrpolitikát folytatnak, akkor nem lenne jobb a tiltás és támogatás helyett inkább a tűrést erőltetni?

Rázsi Botond: Szerintem a támogatás nem megkerülhető a kultúra területén.  Itt akár pályázati lehetőségekkel, önrész biztosításával, jogszabályi keretek kialakításával, de esetenként akár készpénzzel is hozzá kell járulni a közösségek munkájához. Ha tűrés alatt azt értjük, hogy hagyni kellene a kezdeményezéseket kibontakozni, a jól működő rendszereket működni, akkor ezzel egyetértek. Mindazonáltal egy Eger kaliberű városban azért erről többről is szó kell hogy legyen. Jómagam például kezdeményező és katalizátor szerepet is vállalok egy-egy ügy kapcsán.

Egri Szín: Most éppen mit katalizál?

Rázsi Botond: Például van egy szerintem jó kezdeményezés, hogy egy helyi civil kulturális egyesület az Agria Parkban üresen álló helyiségeket egy kvázi „művészeti inkubátor- és alkotóház” céljára bérbe vegye. Ezzel megoldódna sok zenekar próbahelye, sok képzőművész műtermi gondja. Nem biztos, hogy lesz valami a dologból, de szívesen segítek a város tekintélyével és kapcsolataimmal egyengetni egy ilyen kezdeményezés útját.

De mondhatom a jégpálya esetét is, hogy az EKVI-ben megszerveztük, hogy legyen korcsolyapálya, a felsővárosban lebontott helyett, és úgy tűnik, működik a dolog. Inkább szervezést és akarást igényelt, mint pénzt, mert a kb. 12 milliós költség már látszik, hogy visszajön a jegybevételekből. Persze ez most csak egy átmeneti megoldás, mert amint lezárul a biomassza fűtőmű eljárása, megépül az állandó műjégpályánk, ami nyáron akár streetball, akár más sportpályaként is működhet.

Egri Szín: Szóval továbbra is úttörő és kiscserkész, mert ahol tud, segít?

Rázsi Botond (mosolyog): Természetesen. Azért már óvatosabb vagyok. Például fontosnak tartom, hogy a hangsúlyok áttevődjenek egyre inkább a projektekre, a produktumok létrehozására irányuló kezdeményezésekre, mint az intézményi háttér finanszírozására.

Egri Szín: Mik lesznek a választási beruházások?

Rázsi Botond: Nem választási, de a választásig szerintem elkészül a Dobó tér rekonstrukciója, megújul a sportcsarnok és remélem a tekepálya és a vívó csarnok is. Az IFI Pont bővítésére is hamarosan sor kerül. Ez egy számomra különösen fontos ügy. Az IFI Pontot 7000-en keresték fel az elmúlt évben. Most egy olyan nagy helyiséggé alakítjuk ki a volt bank területét, hogy az már rendezvények megtartására is alkalmas lesz. Szóval egy újabb közösségi tér alakul ki a belvárosban. Remélem a mostani kormánydöntések nyomán az ilyen jellegű ifjúsági irodák finanszírozása hosszútávon megoldódhat.

Egri Szín: Hallom, hogy az iskoláknak fizetniük kell, ha farsangot rendeznek, vagy gólyabált a saját épületük béreléséért. Nem gondolja, hogy a helyzet abszurd?

Rázsi Botond: Meggyőződésem, hogy az oktató-nevelő munkához kapcsolódó tevékenységek alapfeladatok, azokért nem szabadna plusz pénzt kérni. Az egy más kérdés, hogy van úgy, hogy az iskolák alapítványai bálokat és egyéb bevétellel kecsegtető rendezvényeket tartanak. Az ezekből befolyt pénzt teljes egészében az iskola működésére fordítják, jellemzően a következő bontásban: egy rész kirándulások, díjak, jutalmak stb. finanszírozására, míg egy másik hányad eszközfejlesztésre megy. El tudnám képzelni, hogy az iskolák alapítványai az eddig is fejlesztésre fordított forrásaikért cserébe, az alapítványi tevékenységgel kapcsolatos ingatlanhasználatot kaphassanak az épület kezelőjétől, jelen esetben Egertől. Biztos vagyok benne, hogy a most kialakult helyzet arra mindenképpen jó lesz, hogy átgondoljuk egy-egy intézmény valós működési költségeit.

Most az elején mindenki egy kicsit egymásnak feszült. A saját példámon látom a problémát, hiszen a volt iskolám alapítványi elnökeként fizetnünk kell olyan tevékenységekért, amit városom alpolgármestereként a mi iskolafenntartó intézményünk követel például a farsangi bálért. Erre megoldás lehet a javaslatom. Arra, hogy az iskolák például a tornatermüket egy órára mondjuk 6000 forintért adták bérbe, teljesen függetlenül attól, hogy a valós költség arra az időszakra mekkora volt, természetesen megoldást kell találni. Itt azt kell látni, hogy az iskola a bevétellel számolt, míg a kiadás eltűnt a nagy kalapban. Mostantól ez nem lehet így.

Ugyanakkor látom, hogy micsoda anomáliák álltak elő az oktatásban, mert például a Neumann János alapítványi gimnázium és szakközépiskola léte is veszélybe kerülhet a mostani szabályzók bevezetésével. Ez a helyzet biztos, hogy nem elfogadható, az ország egyik legjobb iskolája esetén pedig kiváltképp nem az.