A remake színháza
A 7óra7 színházi portál is felfigyelt arra az ötletes egri színházi újításra, miszerint újrahasznosítják a régebbi darabok díszleteit. Színházi körökben ez természetes és bevett szokás, mint ahogy az is, hogy az eredeti alkotók hozzájárulását kikérik. „Az egész ugyanaz, csak hiányzik elöl a tüll, helyette hátul van egy fehér horizont” - mondja Szegvári Menyhért.
December 15-én mutatta be az egri Gárdonyi Géza Színház tánctagozata a Hamupipőkecímű táncjátékot, Jenna Jalonen koreográfiáját. Ám a képeket megnézve az ember egy egészen másik előadásra asszociálhat. Nem véletlenül: aHamupipőkében ugyanis a 2011-ben bemutatott Gül baba című előadás fő látványelemei, a mozgó szárnyak vannak a színpadon.
Csakhogy a Gül baba díszlettervezője Szegvári Menyhért rendező és a színház azóta elhunyt műszaki vezetője, Gróf Gyula volt, a Hamupipőke színlapján pedig Engler Imre neve van szcenikusként föltüntetve. Szegvári Menyhért egyértelműen plágiumnak tartja a történteket. Mint mondja, ők Húros Annamária egy korábbi ötletét adaptálták – engedéllyel – a Gül babaelőadáshoz. „A mozgó szárnyak kiváló mobil teret képeznek, táncos előadáshoz különösen jó” – mondja Szegvári, aki megérti, hogy egy koreográfusnak tetszik ez a látvány. Amiatt azonban fel van háborodva, hogy az egri színház engedély és szellemi befektetés nélkül használja egy másik előadás terét.
„Megértem, hogy pénzhiány van, és hogy minél olcsóbban szeretnék kihozni az előadásokat. De engedély nélkül elvenni mások alkotását – ilyen nincs, ezen fel vagyok háborodva” – mondja Szegvári Menyhért, aki hozzátette: örömmel engedélyezte volna az előadás látványvilágának felhasználását, annyi kitétele lett volna, hogy Gróf Gyula, a másik tervező özvegyének fizessen valami díjat a színház. „Ezzel Gyula rengeteget dolgozott, és rossz érzés most ezt a munkát felfedezni valahol egészen máshol. Az ötletet, a tervet nem védi semmi? Ez elképesztő” – mondja a rendező. Szegvári egyébként a színház örökös tagja, ám Blaskó Balázs igazgatói hivatalba lépése óta nem dolgozik a Gárdonyi Géza Színházban.
„Az egész ugyanaz, csak hiányzik elöl a tüll, helyette hátul van egy fehér horizont” – hasonlítja össze a képek alapján a rendező a két előadást. És valóban: a fotók tanúsága szerint egy az egyben felhasználták a Hamupipőkében a Gül baba látványelemeit. Természetesen a színházak gyakran használják fel díszlettáruk elemeit, de hogy egy máshoz tervezett munkát és látványt az eredeti alkotók nevének mellőzésével, engedélyük nélkül átvegyenek: példátlan. Arról nem is szólva, hogy a szerzői jogokról szóló rendelkezésekbe ütközik.
"Úgy fest a Szerkesztő Úr/Hölgy a jogosnak tűnő észrevételt nem moderálja be. Ez is válasz a kérdésekre. További jó munkát, korrekt hivatkozásoktól mentes bemásolásokat." Tisztelt hozzászóló! Felvetésével nem értünk egyet. Moderálási elvünk, hogy csak a cikkek tartalmához tartozó hozzászólásokat toleráljuk. Az ön véleménye, bár fontos számukra, nem a poszthoz, hanem a posztolóhoz szólt. Ráadásul alaptalannak tartjuk. Köszönjük aggodalmát, de más a véleményünk egy helyi közösség tájékoztatási módjaival kapcsolatban. Ez talán betudható képzetlenségünknek is. Barátsággal: -a szerk.
A remake színháza! LOL!
Azt gondolom, hogy ez az ügy arra lehet jó, hogy rávilágítson két dologra.
1./ Miért van az, hogy a színházak rákényszerülnek a hasonló megoldásokra? (Vagyis, miért nincs elég pénz díszletre, jelmezre, világításra, eredeti zene használatára, netán élő zenekarra...stb.)
2. / Utána kellene nézni Magyarországon, hogy mi is van - úgy általában - a szerzői jogokkal. Mire kell engedélyt kérni és mire nem?
Nyilván egy-egy díszletelem újrahasznosítása, ha kicsit változtatva is (átfestve, újratapétázva... stb.) nem különleges eljárás, nem is volt az soha. A színház mindig "szegény" volt, rákényszerül erre, és ez nem baj, és persze nem is bűn. (Számtalanszor kényszerültem rá jómagam is.) De egy előadás "koncepcionális" látványát nem lenne szabad "átmenteni" más előadásokba. Megértem a darab koreográfusát, hogy megtetszett neki éppen ez a megoldás, mert egyszerű, mégis több teret képző, ráadásul mobil elemegyüttesről van szó. Ő nem tudhatta, hogy miben és hogyan szerepelt ugyanez. Engler Imre (Jimmy) szcenikus barátom teljesen jóhiszeműen mutatta meg ezt neki a raktárban. De, amikor a koreográfus ezt elfogadta, a színháznak illet volna (finoman szólva) ebbe beavatni az eredeti előadás tervezőit. Minden mással így van ez. Már létező zenét felhasználni is csak szigorú szabályok mentén lehet stb. Nálunk teljes a káosz. És ez baj.
Mindazonáltal (másrészről meg) örülök, hogy ezt a díszletet alkalmasnak találta a rendező-koreográfus az ő elképzeléseinek megvalósítására is. Remélem, be is vált, és sikeres előadás lett!
(De egy telefont megért volna, hogy jogszerű is legyen.)
Szegvári Menyhért (színházrendező)