A korábban csak novellákat író egri Harsányi Judit első darabja, a Vágyaink ritmusa 2010 májusában került színpadra Varró Emese főszereplésével Faragó András rendezésében. Mint ahogy erre, a következő munkájára is a színésznő kérte fel: szülessen egy dráma a negyven évvel ezelőtt elhunyt Domján Edit emlékére.

Venczel Valentin rendező szerint a munka – talán – legizgalmasabb szakasza az volt, hogy a színészeknek és neki, mint rendezőnek „össze kellett érniük”. – Barbara a legfiatalabb színészgeneráció tagja, Emese példaképként tekint Domján Editre, míg én kortársamként. E három különböző nemzedéki álláspontot fésültük össze, hogy megtaláljuk az azonos nézőpontot. Domján Editről kell beszélni, hiszen ma egy ugyanolyan elidegenedett világban élünk, mint amilyennek ő áldozata lett. Olyan állapot ez, amelyben nem vagyunk képesek észrevenni a másik embert, még akkor sem, ha egy csillogó személyiségről van szó. Igenis fontos 2012-ben egy ikon felmutatása, s hogy választ keressünk arra a kérdésre, hogy egy ígéretes tehetség, aki 20 éves pályafutása alatt rengeteget adott a közönségnek és a nemzetnek, miért vetett véget az életének. A kollektív emlékezetünkből ugyan fel tudunk idézni okokat, de konkrét választ mi sem adhatunk, csak felkínálhatjuk ezeket a nézőnek.

 

fotó. Gál Gábor