Szavazati jogot a gyerekeknek is! Hadd tanulják a demokráciát!
2012.10.02.00:00
El tudna képzelni egy olyan iskolát, ahol a gyerekek maguk döntenek arról, hogy mit tanulnak és hogyan? El tudja képzelni, hogy a gyerekek maguk döntenek szinte minden őket érintő gyakorlati dologról a hetente megrendezett iskolagyűlésen? El tudja képzelni, hogy a gyerekek kényszer nélkül szívesen ülnek a könyvek fölé? Van egy maroknyi ember Egerben, akik szerint nem, hogy működőképes, hanem egyenesen a leghatékonyabb az ilyen elven működő iskola.
A Kavalkád Egri Pedagógiai, Művészeti és Környezetvédelmi Egyesület az Egymásért Integrált Szülői Közösség a Gyermekekért Egyesület támogatásával egy olyan demokratikus elveken működő óvodát és iskolát szeretne létrehozni, mely egyedülálló lenne nemcsak a városban, de országosan is. Eddig csak külföldön találni rá példát.
A mai demokratikus-közösségi elven működő iskolák alapjait A.S. Neill rakta le 1924-ben az angliai Leistonban létrehozott Summerhill nevű iskolájának megalapításával. A.S. Neill filozófiájának lényege, hogy minden gyerek a számára legmegfelelőbb módon tanul, nem kell tanulásra kényszeríteni, hiszen kedvező körülmények között a gyerekek szeretnek tanulni. A tanulás nem más, mint a világ jelenségeivel való megismerkedés.
A mai demokratikus-közösségi elven működő iskolák alapjait A.S. Neill rakta le 1924-ben az angliai Leistonban létrehozott Summerhill nevű iskolájának megalapításával. A.S. Neill filozófiájának lényege, hogy minden gyerek a számára legmegfelelőbb módon tanul, nem kell tanulásra kényszeríteni, hiszen kedvező körülmények között a gyerekek szeretnek tanulni. A tanulás nem más, mint a világ jelenségeivel való megismerkedés.
Nemcsak Magyarországon, egész Európában egységesítő szemlélet uralkodik az oktatásban. Ez kiirtja a kreativitást, a vállalkozókedvet a gyerekből. A végén már kérdezni sincs kedve, egyszerűen visszamondja, amit kell.
- A demokratikus iskolában nincsenek a hagyományos értelemben vett tantárgyak és osztályok. Az irányzat arra a jól ismert, de a hagyományos oktatás által elfeledett tényre épül, hogy a tanulás kiemelkedő hatékonyságú, amikor mentes mindenféle kényszertől és valódi érdeklődéssel párosul. A gyerekek az írást, az olvasást, a számolást nem célként, hanem eszközként használják a világ megismerésére. - mondja Szlaukó Mónika a Kavalkád Egyesület elnöke.
- Számokkal nemcsak matematika órán találkozunk, hanem a szabad játékban is. A tanulás kiscsoportban történik egy mentor segítségével. Ő az, aki támogatja a gyerekeket abban, hogy kibontakozzanak, mert itt az a kérdés, hogyan építse föl magát a gyermek. Ha megfigyeljük, az oktatási rendszerünk ismétlések sorozta. Fölösleges időrablás. Itt először azon a területen bontakozhat ki, ami leginkább érdekli, s erre épülhet rá a későbbi szerteágazó tudás.
- A demokratikus iskolában nincsenek a hagyományos értelemben vett tantárgyak és osztályok. Az irányzat arra a jól ismert, de a hagyományos oktatás által elfeledett tényre épül, hogy a tanulás kiemelkedő hatékonyságú, amikor mentes mindenféle kényszertől és valódi érdeklődéssel párosul. A gyerekek az írást, az olvasást, a számolást nem célként, hanem eszközként használják a világ megismerésére. - mondja Szlaukó Mónika a Kavalkád Egyesület elnöke.
- Számokkal nemcsak matematika órán találkozunk, hanem a szabad játékban is. A tanulás kiscsoportban történik egy mentor segítségével. Ő az, aki támogatja a gyerekeket abban, hogy kibontakozzanak, mert itt az a kérdés, hogyan építse föl magát a gyermek. Ha megfigyeljük, az oktatási rendszerünk ismétlések sorozta. Fölösleges időrablás. Itt először azon a területen bontakozhat ki, ami leginkább érdekli, s erre épülhet rá a későbbi szerteágazó tudás.
- A kutatások azt mutatják, hogy az iskolába bekerülve három hét alatt veszítik el a tudásvágyukat az elsősök, a gyerekből egyszeriben tanulókká válnak. Annyi információt pakolnak a fejükbe, hogy nem marad hely a természetes kíváncsiságnak - kapcsolódik be a beszélgetésbe Rózsa Kinga, aki idén nyáron részt vett az EUDEC, vagyis az Európai Demokratikus Iskolák Szövetségének freiburgi konferenciáján.
- Ez nem légüres térben történik. Ingergazdag környezetet kell biztosítani a számukra, fölkínálni a lehetőségeket. Összehasonlítva a hagyományos iskolarendszerrel, annál jobb eredményt produkál egy gyerek, minél több dologról dönthet.
NORMÁLIS DOLOG KÜLÖNBÖZŐNEK LENNI
- Itt nincs mérés, és nincs megbélyegzés. Természetes önbizalom és önkép alakul ki a gyerekekben. Nem sütik rá a bélyeget, hogy kettes tanuló. Az iskolai agresszió is a mesterségesen létrehozott versenyhelyzet eredménye. "Kettes vagyok? Megaláztatok? Akkor leverem a dühöm a társamon vagy a tanáron." - veszi át a szót Mákosné Fehérvári Csilla, az Egymásért egyesület elnöke.
- A hagyományos iskolarendszerben az úgynevezett speciális nevelést igénylő gyerekeknek nehéz helytállni. Ha a törvényben előírt fejlesztéseket nem kapják meg időben, már nem tudnak fölzárkózni. Sem idő, sem ember nincs rá. A mentorrendszerben, amikor nyolc gyerek tartozik egy tanárhoz, az egyéni bánásmód is valóban megvalósul. Ha egyéni ütemben fejlődhet és bontakozhat ki, akkor fontos és megbecsült tagja lesz a közösségnek. Valóban integrálódik.
AMIT SZABAD JUPITERNEK, NEM SZABAD A KIS ÖKÖRNEK?
- A demokráciából adódik, hogy itt mindenki egyenrangú - fűzi tovább a gondolatmenetet Somerville Adrienn. - Ha a felnőttek és a gyerekek közösen alkotják a szabályokat, akkor be is tartják azokat, mert magukénak érzik. A kölcsönös tisztelet és bizalom légkörében felelősséget érez a gyerek a saját előmenetele és a tanár iránt is. Csak a tanáron múlik, hogy el tudja-e engedni a hatalmat.
A demokratikus iskolákban nincs jelen a gyűlöletbeszéd, a gyerekek képesek a valódi párbeszédre, egymás meghallgatására és valódi konszenzusra. Működő közösségekben tanulnak, ahol senkit nem hagynak magára. Mindenki ugyanolyan fontos. Egy ember ügye hatással van az egész közösség életére, csak úgy mint a "felnőtt" demokráciákban. S mindennek mi a célja? A gyerek később aktív, öntudatos állampolgár legyen, aki tudja, hogy szabad, és szabadsága addig terjed, amíg a másik szabadsága.
Az iskolaalapításhoz megkezdték az engedélyeztetéseket, 2013. szeptemberétől remélhetően beindul Egerben Magyarország első demokratikus-közösségi alapelven működő óvodája és iskolája. Az alulról jövő civil kezdeményezésként létrejövő intézmény köznevelési feladatokat is ellátna. Az új törvényi szabályozás megnehezíti azon szülők helyzetét, akik a gyermek korai életéveiben munkavállalásra kényszerülnek. A bölcsődei férőhelyek korlátozottak, az óvodai csoportok zsúfoltak, az egyéni bánásmódot igénylő gyerekek ellátása akadozik. Azok a gyerekek, is esélyt kaphatnának itt, akik nehéz szociális hátterük miatt bukdácsolva végzik, s emiatt idejekorán befejezni kényszerülnek tanulmányaikat.
Életre hívták az Egri Demokratikus Integrált Tanulóközösséget, folyamatosan programokat, játszóházat, kézműves foglalkozásokat szerveznek. Bízva az együttműködésben elképzelésükkel megkeresték Eger Megyei Jogú Város önkormányzatát is. Az integrált-inkluzív óvoda és iskola indításához ugyanis egy épületre lenne szükségük. Erre a célra a Bem tábornok utcában lévő, jelenleg üresen álló épületet, a honvédség egykori gyengélkedője tökéletes lenne.
Az iskolaalapításhoz megkezdték az engedélyeztetéseket, 2013. szeptemberétől remélhetően beindul Egerben Magyarország első demokratikus-közösségi alapelven működő óvodája és iskolája. Az alulról jövő civil kezdeményezésként létrejövő intézmény köznevelési feladatokat is ellátna. Az új törvényi szabályozás megnehezíti azon szülők helyzetét, akik a gyermek korai életéveiben munkavállalásra kényszerülnek. A bölcsődei férőhelyek korlátozottak, az óvodai csoportok zsúfoltak, az egyéni bánásmódot igénylő gyerekek ellátása akadozik. Azok a gyerekek, is esélyt kaphatnának itt, akik nehéz szociális hátterük miatt bukdácsolva végzik, s emiatt idejekorán befejezni kényszerülnek tanulmányaikat.
Életre hívták az Egri Demokratikus Integrált Tanulóközösséget, folyamatosan programokat, játszóházat, kézműves foglalkozásokat szerveznek. Bízva az együttműködésben elképzelésükkel megkeresték Eger Megyei Jogú Város önkormányzatát is. Az integrált-inkluzív óvoda és iskola indításához ugyanis egy épületre lenne szükségük. Erre a célra a Bem tábornok utcában lévő, jelenleg üresen álló épületet, a honvédség egykori gyengélkedője tökéletes lenne.
Örömmel olvastam a fenti hírt. Követni fogom az eseményeket. (és sajnálom, hogy nem Egerben lakunk).
A hozzászólások egy része jól türközik az országban uralkodó félelmet a másságtól, ami egyenesen arányos az élettér, a lehetőségek csökkenésével.
Én, ahogy öregszem, látom, hogy a diktátumok hosszú távon nem válnak be a gyermek-felnőtt kapcsolatban sem. Ha kíváncsi vagyok kérdezek, ha nem tetszik valami, akkor is kérdezek inkább. A három éves gyermeknek is van már válasza mindenre, és ha válasza van, jó kérdései lesznek.
Hiszek a sokszínűségben!
sok sikert kívánok: egy örökké kétkedő, de optimista többgyermekes apa
Az iskola valoban mukodik Angliaban, mar beszeltem is veluk, igaz eleg koltseges a tandij.
Kerdesem, hogy ezt a modszert kik fogjak atadni a gyermekeknek. Magam dolgoztam korabban hasonlo modszerekkel mukodo Angol iskolaban, es magyarkent nagyon nehez volt adoptalodni ehhez a klimaturahoz, pedig mindig is emberkozpontunak tartottam magam, de huszon, harminc ev szocializaciojat nem lehet kidobni az ablakon.
Az iskolai pedagogusok magyarok vagy angolok lesznek? Honnan lesz meg a szakmai felkeszultseguk es tapasztalatuk egy ilyen modszer keresztulvitelehez, mert a modszer tenyleg pelda erteku, de mint irtak, ezt kozel 100 eve gyakoroljak, epitik mar.
Miért nincsenek ilyen élvezetes viták, hozzászólások máskor?!
Kedves hozzászólók!
Itt majomszeretetről, szocializációs buborékról, konfliktusoktól való megkímélésről szó sincs, sőt!
A demokratikus iskola kőkemény tanulópad, ugyanis senki nem írja elő mit és hogyan kell csinálnod, és egy egész iskolányi kortárs reagál minden elkövetett ballépésedre – praktikus alapon. Az élet legkomolyabb kérdésével kezdenek foglalkozni a gyerekek már nagyon korán: ki vagyok én és milyen életet szeretnék élni?
Számos ilyen iskolában végzett fiatal felnőtt számol be arról, hogy az első néhány játékos év elmúltával komoly, hónapokig tartó krízisen mennek keresztül, ugyanis hosszas önvizsgálatra van szükség ahhoz, hogy megtudják miben jók, mi érdekli őket, milyen úton induljanak. Ha végre elkezd valami derengeni, felveszik a kesztyűt, és példás szorgalommal, céltudatosan kezdenek dolgozni. Ők nem középkorúként esnek át ezen az önmegvalósító krízisen, felrúgva a családi békét, egy egész életet megpróbálva újrakezdeni, hanem tizenévesen.
Mert az alapos önismeret és a pozitív önkép a leghasznosabb útravaló, amit egy gyerek kaphat. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik nem kételkednek abban, elég jók-e valamihez, meg tudják-e csinálni. Nekik minden sikerül, ha pedig nem, felállnak és újrakezdik. Természetesen ennek megvalósításában a szülői nevelés a legfontosabb, de az iskola is jócskán kiveszi belőle a részét.
Amikor a gyerekeket mérjük, osztályozzuk, mit is csinálunk tulajdonképpen? Egészen kicsi kortól felállítjuk őket egymás mellé a jó-rossz skálán. Megtanítjuk őket, hogy az emberek nem egyenlőek, hanem vannak köztük értékesek és kevésbé értékesek. Megszületik a verseny a pozícióért. Megszületik a szégyen, a féltékenység, a félelem, a gyűlölet, az agresszió. Akik a jobbak közé kerülnek, azoknak talán könnyebb, de mi van azokkal, akik nem? Mi van azokkal, akik a sorozatos kudarcok miatt feladják? Hány fiatalt veszítünk el, akikről senki nem akarja kideríteni miben jók, miért hasznos tagjai a közösségnek, csak azt, hogy mit nem tudnak a sok fölösleges, idejemúlt, gyakorlatiatlan adathalmazból, amivel teletömik a fejüket ahhelyett, hogy gondolkodni tanítanák őket?
Mindannyian, akik hagyományos iskolába jártunk, emlékszünk jónéhány dologra, ami álmatlan éjszakákat okozott nekünk gyerekként. Engem az egyik tanárnő “ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” megjegyzése tanított meg arra, hogy kérdezni márpedig nem szabad. A szétbontott (jók-rosszak) csoportokban tartott magyar és matek óra megtanított a kaszt tudatra, és megtanított rettegni is, nehogy ezt a kiváltságot elveszítsem. Az állandó megfelelni akarás miatt most, a harmincas éveim végén kezdek szembesülni a rossz döntésekkel, amiket azért hoztam, mert sosem volt bátorságom elgondolkodni azon, mit is szeretnék igazán csinálni.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki egyetért abban, hogy a társadalom, a mi “nagy közösségünk” nem úgy működik, ahogyan kellene. Sőt, egyre inkább nem úgy. Valamit tenni kell.
Mert milyen egy ideális közösség?
A közösség tagjai ismerik egymást, tisztelik egymást, meghallgatják egymást, elfogadják egymást, beszélgetnek egymással, konfliktusaikat konstruktívan megoldják, felelősségi alapon számonkérik egymást, szórakoznak, közös célokért dolgoznak. Biztos kihagytam sok fontos dolgot, de kezdésnek ennyi. A demokratikus iskolák ilyen működő közösségeket biztosítanak a tanuláshoz, az itt tanuló diákok pedig azzal a tapasztalattal lépnek ki a nagybetűsbe, hogy ilyen közösségek márpedig léteznek, és azon lesznek, hogy maguk körül ezt a közösséget újra megteremtsék.
Az egri demokratikus iskolába senkit nem kényszerítenek. Azokat a szülőket, akik hisznek abban, hogy a gyerekek nem kényszerből, hanem jó önismeret és valódi motiváció hatására lesznek sikeres és boldog emberek, várjuk az első beszélgetésre. A gyerekeket pedig nem kell félteni: ha úgy érzik, hogy egy másik iskola jobban megfelel az igényeiknek, bátran továbbállnak. (az átjárhatóság miatt a lehetőségük meg lesz rá)
Ez de tuti!!!! :) :) :) :) Én miért nem járhattam ilyen iskolába??? Ez a kis videó de sok mindent elmond.... érdemes nézni... és látni.... és tenni valamit... :) :) :)
Kedves Anonym "Bekiabáló " !
Soraidat olvasva nagyon szúrta a szemem a következő sor: ők nem emberek, gyermekek. ????? És mikor várható hogy emberré lesznek? Ha majd átmentek a " rendszer által diktált te csak egy vagy itt a sok közül, és ha nem állsz be a sorba és nem bólogatsz mindenre cimű benevelési tréningen akkor megnézheted magad ? Szerinted miért van az, hogy rengeteg magyar fiatal van az álláspiacon 3-4 diplomával, és végül elvállalják a takaritói állást a helyi hotelben, mert nem kellenek senkinek? Talán mert nincs önbizalmuk? Szerinted miért mondják a külföldiek ránk hogy " búvalbaszottak " vagyunk? Mert sugárzik rólunk a saját magunk és az élet szeretete? Vagy esetleg teljes önbizalomhiányban szenvedünk? ( még ha kifelé próbáljuk is ezt ügyesen leplezni ) És ez az az idilli emberi minta amit te tiszta szivvel átadnál az utánad jövöknek? Javaslom, ülj le egyszer önmagaddal, és kérdezd meg saját magadtól, hogy boldog vagy-e. De úgy őszintén.
Szivből javaslom neked az Elixir magazin októberi számát, melynek központi témája a " Mindenáron MEGFELELNI " . És ha esetleg van kedved erről hosszabban olvasgatni, akkor Vekerdy Tamás magyar gyermekpszihologus és OSHO indiai mester irásait.( gyermekek könyve, ego ). Mert igazából úgy érdemes véleményt mondani, hogyha mindkét látásmódot megismered. Kérlek tégy igy, mielőtt ilyen itélkező stilusban irsz egy olyan kezdeményezésről. melyet abszolút nem is ismersz. Köszönöm. Minden jót ! egy két gyermekes anyuka
Kedves előttem szólók!
Természetesen tiszteletben tartom a véleményeteket, de engedjétek meg, hogy néhány dologra felhívjam a figyelmeteket, mert valószínűleg nem olvastátok figyelmesen a cikket és rosszul értelmezitek a demokráciát.
1. Ez nem kísérletezés, hanem egy iskolai modell, amely 1924 (!) óta működik Angliában, és azóta pedig a világon sokfelé jöttek létre demokratikus iskolák. Ezalatt a majdnem egy évszázad alatt sokan végeztek demokratikus iskolában, akikről Zoe Neil Readhead, az angliai iskola jelenlegi vezetője így nyilatkozott:
"Végzőseink mindenekelőtt abban nagyon jók, hogy elképzeléseiket átültetik a való életbe, a gyakorlatba. Ők Megvalósítók! Van közöttük vállalkozó, író, tudós, orvos. Sokan kreatív foglalkozás mellett döntenek." A végzősök beszámolóiról könyvben, cikkekben is lehet olvasni, amelyből kiderül, hogy az életben nem ijednek meg a kihívásoktól, hanem éppen ellenkezőleg, határozottan tudják képviselni és érvényesíteni a maguk álláspontját, van véleményük, kiállnak az igazság mellett és magabiztosak.
2. A demokrácia nem fejetlenséget, szabálynélküliséget és káoszt jelent azért, mert nincs egy autoriter személy, aki megmondja, hogy mi legyen. A demokrácia az iskolában azt jelenti, hogy egyenlőség van, mindenkinek egy szavazati joga van (tanárnak és diáknak is), és közösen alkotják meg a szabályokat, amelyekhez mindenkinek tartania kell magát. Az iskolagyűlésen hoznak döntéseket, szabályokat, és ott bírálják el a sérelmeket is. Az életüket veszélyeztető kérdésben nem dönthetnek, de a mindennapjaikat, cselekvéseiket érintő kérdésekbe van beleszólásuk. Sokkal több szabály van egy demokratikus iskolában, mint egy hagyományos iskolában. A különbség az, hogy mivel közös szabályalkotás van, ezért tisztelik egymást és nincs szükség fegyelmezésre.
Csak egy kérdést kell feltennünk magunknak szülőként és/vagy pedagógusként: mit kívánunk a gyerekeinknek? Azt hogy a mi példamutatásunkat, a korlátainkat, útmutatásunkat követve élje az életét, vagy azt, hogy megtalálja a maga útját és felelős legyen a saját életéért?
Amellett, hogy a mai iskolarendszerrel komoly problémák vannak, felhívom az érintettek figyelmét arra, hogy a demokratikus iskolarendszer szülői rákényszerítése a gyerekre, személyiségi jogainak semmibe vételét jelenti. Először is meg kellene kérdezni, hogy szüleit elismeri-e szüleinek? Mit jelent ez számára? Majd, hogy elfogadja-e véleményüket mérvadónak? Ha igen, akkor ez fennáll-e az iskolaválasztás esetében? Akar-e a gyerek demokratikus iskolába menni? Ha legalább ezeket nem kérdezik meg, fennáll a veszélye, hogy a gyerek később az elhamarkodott és diktatórikus szülői döntés következtében komoly lelki torzulásokat szenved! És ideje lenne megalakítani a "Nyomj a gyereked kezébe egy kötőtűt és tereld a konnektor felé!" mozgalmat, hiszen épp itt az ideje, hogy saját maga fedezze fel a világot és ne a tekintélyelv irányítsa! Mellesleg felháborító, hogy az elektromos áram is mennyire antidemokratikus mindig az emberre kényszeríti az akaratát. Le az elektromos árammal! Szavazzunk, hogy 110, 220 vagy akár 3,14 legyen!
Én nagyon sajnálom az ilyen teljesen elferdült, ultraliberális módon nevelt gyermekeket, mert meggyőződésem szerint a gyermeket pontosan ezzel a "majomszeretettel" károsítják meg.
A gyermeknek igenis szüksége van szabályokra, alkalmazkodásra, nevelésre, terelgetésre, természetesen nagy szeretettel, türelemmel, és minden gyermeknél egyénileg,a neki megfelelő módon.
A szüleiket egészen biztosan nem ilyen módon oktatták-nevelték, valószínűleg egyáltalán nem hagyták rájuk, hogy csak azt tanulják, amit szeretnének, valószínűleg voltak óráik, tantárgyaik, megtanultak alkalmazkodni, feldolgozni azt a borzasztó, átkos osztályozást, és azt, hogy néha-néha becsúszik egy rosszabb jegy.
Amikor nem voltam formában és kaptam mondjuk egy hármast, vagy netán kettest, meg sem fordult a fejemben, hogy megverjek, leköpjek, szidalmazzak bárkit, hatalmas hazugságnak tartom ennek az egész rendszerelméletnek az alapját, miszerint a gyerek tudja a legjobban, hogy mi kell neki.
Nekem két gyermekem van, nagyon szeretem őket, nagyon okosak, szépek, aranyosak, de pont ennyire nem tudják, hogy mire van szükségük. Hogy is tudhatnák? (Ne magyarázza félre senki, nem azt mondom, hogy hülyék, DE azt igen, hogy gyermekek! Nem emberek, gyermekek, akiket terelgetni kell, ez a szülő hatalmas és legfőbb felelőssége - szerintem.)
Célzottan demokráciára, állampolgárságra nevelésre van igényük a kicsiknek? Azért lesz büszke rám, hálás nekem a gyermekem, mert apa mindent megengedett és semmiben nem mutatott utat? Szerintem nem, hanem pontosan a példamutatásra, a korlátokra, a jellem-nevelésre, arra, hogy megtanulhassa, milyen tekintélyek léteznek a világban, hogy megadjam nekik az esélyt, hogy tisztelni tudják azt, ami, és Aki tiszteletre méltó. Véleményem szerint ettől lesz egészséges egy felcseperedő ember, nem az ilyen röhejes "nincs mérés, és nincs megbélyegzés" - elven működő kis szörnyképzőkre...
Mi lesz, ha ez a hazug álomvilágban ringatott kicsi egyszer csak az életben találkozik egy korláttal, egy komoly konfliktussal? Elsírja magát, hogy jaj, megbélyegeztek, jaj, megmértek, jaj, a főnököm konkrét dolgokat vár el tőlem...? Bocsi, de pedagógusként és szülőként ezt inkább röhejesnek, sőt, szomorúnak tartom. Kísérleti projektnek felfogható, de vajon melyik szülő szeretné, hogy kísérleti nyúl legyen a gyereke? Aki igen, annak hajrá, de előre jelzem, hogy aki a gyermeket nem a neki megfelelő módon neveli, az előbb, vagy utóbb rosszul fog járni, találkozni fog a "rendszer súlyos hibáival". Csak akkor már lehet, hogy késő lesz.