Az építkezés olyan, mint a foci, ahhoz mindenki ért. Szerkesztőségünk megtudta, hogy nem úgy, nem akkor és nem olyan gödröket, lezárásokat kellene eszközölni bizonyos munkákhoz. Sokan még mindig az Európai Uniós pályázat felhasználásának pazarló, képtelen, célszerűtlen módjáról értekeznek, arról, hogy miért kell százmilliókért szobrokat mozgatni, miért épül parkolóház, ha a végeredmény kevesebb parkoló lesz, illetve, miért az egyházi ingatlanok külcsín javítására szivattyúzták át az európai adófizetők milliárdjait? Miért kellett az egyházi tulajdonú művelődési ház, amúgy jó állapotú homlokzatát felújítani, amikor a kis-zsinagóga, a hármas iskola romokban, a Centrum áruház homlokzata megmarad a hetvenes évek dizájnjában. A Városháza a sajátmagára szánt összeget viszont jól felhizlalta. A kerékpárút patakmedri nyomvonalát is sokan felháborító haszontalanságnak tartják.

Bizonyára sok megvitatandó kérdés maradt nyitva, biztos, hogy nem kedvezett a társadalmi konszenzusnak, hogy az eredeti elképzelésektől néha csillagászati távolságra kerültek a megvalósuló fejlesztések (pl.:mélygarázs, fesztivál-tér, lovas szobor áthelyezés stb.). Ám az is tetten érhető, hogy a polgárok csak a kivitelezéskor mutatnak némi érdeklődést az őket érintő fejlesztések iránt. A bicikli út például a régebbi terveken is így szerepelt, mégsem volt biciklis demonstráció, asztalverés. A parkolóház valóban képtelen ötlete is régi történet. Sem a Piac kofái, sem az egriek nem tiltakoztak, nem késztették jobb belátásra a városvezetését. Mindig csak a kapavágáskor kapnak észbe az érintettek.

Nem könnyíti meg az önkormányzat a saját és polgárai dolgát a minősíthetetlen kommunikációval sem. Az, hogy kényeskedő, giccses táblákon elavult látványterveket helyeznek ki előkelő helyeken propaganda céllal, minden látszat ellenére nem tájékoztatás. A bizonytalankodó sajtóközlemények („A parkolóház építése 2013 március végére fejeződhet be.”) nem szolgálják a megnyugtatást és a számon kérhető felelősséget. Az önkormányzat lakájmédiájában leadott információk csak szűk kört érnek el, az ingyenes tájékoztató szórólapok is inkább a propagandát, mint sem a történések elmagyarázását szolgálják, pláne nem közölnek pontos befejezési határidőket. Ez pedig kötelező eleme lenne a párbeszédnek ha megértést, türelmet szeretnének kérni a lakosságtól.

Néhányan még emlékeznek arra rétestészta-felújításra, amely hónapokkal húzta el a Tetemvár utca átadását, és ennek az egyetlen következménye az volt, hogy Eger kedvenc kenyérlángos készítője, aki a végtelenségig húzódó utcai káoszt, a megközelíthetetlenséget már nem bírta kibekkelni, becsődőlt.

Most a Piac kofáin, üzletein a sor. A Piac megközelíthetetlen mind a vevőknek, mind az eladóknak. SEHOL EGY TÁBLA HATÁRIDŐKRŐL. Amikor a Demszky Gábor irányította főváros a nagykörút felújítását végezte, akkor minden sarkon ott állt a hatalmas transzparens: MÉG XXX NAPIG KÉRJÜK TÜRELMÜKET A FELÚJÍTÁS VÉGÉIG. És mire a számláló a 0- hoz ért átadták az utat. Ezzel szemben Egerben „…időben értesítjük a lakosságot és az érintett üzlettulajdonosokat.” szövegű szórólapokat dobálnak a postaládánkba. Nem csoda, hogy a Piac eladóira rátört a pánik, de így lesznek ezzel az üzlettulajdonosok, vendéglősök is.

Pedig akár egyetértünk, akár ellenezzük a felújítások tartalmát, mindenképpen örülnünk kellene egy-egy daru, munkagép látványának, mert az építkezést, korszerűsödést jelent. A kellemetlenség elviseléséhez viszont követelnünk kell, hogy pontosan, számon kérhetően írják le az illetékesek, hogy mit, miért és hány nap múlva fejeznek be. Mutassák be a kötbérek garanciális rendszerét, mutassák be a projekt aktuális helyzetét az Interneten követhető módon. Addig, amíg nincs naprakész információ, addig nincs bizalom és nem kérhetnek türelmet.