Vagy mégsem. De akkor miért nem akarnak az egriek színházba járni? Pontosabban az egri színházat miért kerülik, mert nem kizárt, hogy ha leszáll az est, azért titokban csak szétszélednek más teátrumokba. Kézenfekvő válasznak tűnik, hogy a pocsék darabválasztás, a helytelen műsorpolitika, a szánalmas rendezések és a csapnivaló színészi gárda okozhatja a zavart a színen. Ha ez így is lenne, akkor sem igazolják a történelmi tények azt, hogy az egri publikum ódzkodna a vacaktól. Volt idő, amikor igazán szánalmas szakmai színvonalon teljesített a színház, mégis remek nézőszámot produkált. Akik szeretnek színházba járni, azok az ócska darabra is elmennek, mert ez a fajta kulturális igény nem csak az előadásról szól. Tehát a színvonaltalanság biztos nem lenne elégséges indok a kudarcra.

Nincs pénzük az embereknek

Igen, ez valószínűleg így van, annak ellenére, hogy mindenkinél jóval több pénz marad, mint két éve. Vagy mégsem. A pénztelenség visszaveti a kulturális javak fogyasztását. Ennek a direkt kapcsolatnak azonban ellentmondanak akár a rendszerváltás utáni évek Bokros-csomag alatti látogatószámai, akár a mai mozi látogatási és költési számok. Magyarán, válságos időben sem mondanak le az emberek a kultúra fogyasztásáról és igenis áldoznak rá meglepően komoly összegeket.

Marad mégis a marketing

Amikor a magyar színházi életet deklaráltan politikai kinevezettekkel töltötte fel a Fidesz, sőt Orbán Viktor még az Opera friss igazgatóját is személyesen rúgta ki és ültette helyére a saját jelöltjét, akkor világossá tette, hogy a színház politikai kérdés. Blaskó Balázs direktor úr és felesége Fideszes rendezvények díszeiként pozícionálták magukat a politikailag fontos színházi emberek társaságába. Amikor a színház anyagi bajban van, márpedig a tervezett bemutatók alig felére van pénz, akkor Blaskó természetesen a politikához fordul segítségért. Kért direkt miniszteri támogatást, kért rendkívüli költségvetési segítséget Egertől és most arra kért egy politikust, Eger polgármesterét, hogy reklámozza a bérletvásárlást. Zárt rendszerben gondolkodik, ami nem alaptalan, hiszen valóban karanténba zárták magukat és a színházat. Amikor az érdeklődés hiányában vergődő nyári színházi előadásra egy szélsőségesen nacionalista szervezet úgy toboroz nézőket, hogy legalább „ismerjük egymást a nézőtéren is”, akkor láthatóan bezárult a kör.

A politikai marketing buktatói

Ha a közönség „mi” és „ők” alapon oszlik, akkor nem nehéz kitalálni, hogy amennyiben az arány eredetileg fele-fele is lett volna, akkor is bukja a politikai-ideológia síkon kommunikáló színház a nézők felét. Az arány azonban sokkal rosszabb, és csak a belgák, a színház iránt feltétel nélkül elkötelezettek javítják az egyensúlytalanságot. Egy ilyen helyzetben egy kormánypárti politikust felkérni reklámarcnak azt jelzi, hogy már nem is számít a Gárdonyi Géza Színház olyan nézőkre, akik elutasítják a jelenlegi polgármester, a Fidesz politikáját. Nem mentség, hogy de hiszen az egri polgármestert kérték fel, a közösség első emberét a bérletvásárlás buzdítására, ami egy nagyszerű gondolat. Normális helyzetben ez így is lenne helyes. Csakhogy Habis László nem csak Eger polgármestere, hanem Orbán Viktor vazallusa, parlamentjének szavazógépe. Kezéhez tapad a magánnyugdíj vagyon elrablása, a köztársaság demokratikus berendezkedésének megrogyasztása, de még helyben is olyan demokratikus hagyomány szétverése, mint az egriek szólási joga a Közgyűlés végeztével. Habis már nem az egységet képviseli, hanem a zsarnoknak „a cél szentesíti az eszközt” politikáját.

A színház nem egy neves színésszel, egy hiteles közszereplővel, egy elismert művésszel ajánlja bérleteit az egri publikum figyelmébe, hanem egy megosztó politikussal. Ezzel aztán azt üzeni, hogy továbbra is jól teszik azok, akik politikai gusztusuk miatt kerülték el az egri teátrumot, ha távol maradnak.

És ehhez semmi köze a pénznek, vagy az előadások színvonalának. Ez tisztán politikai értékválasztás.

 (fotó: Gál Gábor)