Macsinka séf ilyen kincse Egernek. Most bisztrót nyitott, amely elnevezés valljuk be, a világnak ezen a táján kicsit mást jelent. Pedig a bistro (esetenként bistrot), a francia, pontosabban a párizsi élet mindennapi kelléke. Nem túl drága, de azért igényes étkező, kávézó, borozgató helyet jelent. A bistro egyesek szerint az oroszból szivárgott a franciába (bisto ~ gyors), míg mások a bistrouille, a brandys kávé torzulására vezetik vissza. Az azonban tény, hogy nem érdemes idegenkedni a Zsálya Bisztró bisztrósága fölött, mert nem egy Michelin csillagos étterem hallgat ugyanilyen névre. 

De lássuk mit kínált ezen az estén a Zsálya. Előételnek Libamáj vörösboros mártásban, szilvás kaláccsal, és Kacsapástétom, friss zöldségekkel, házi kenyérrel került elénk, de volt, aki leves gyanánt Céklakrémlevest füstölt csülök roláddal óhajtott. A kétségkívül igényesnek szánt eszcájg ötletszerűen érkezett. Néha elénk rakva, néha csak tányéron heverve, de szinte kivétel nélkül rossz méretben került elő. Ekkor döbbentünk rá, hogy a séf és a vendég között nemhogy főúr, pincér, vagy felszolgáló nincs, de egy kifejezetten feledékeny kezdő fullajtár küzdelmére szorítkozott a konyhával történő kommunikáció. Megvallom, hogy azon kívül, hogy kelet-európai lelkünk úgy igényli pénzéért a kiszolgálást, mint egy falat kenyeret, más traumát nem jelentett az esetlen szerviz. Ezen az estén csak a tányér a fontos!

A pástétom körüli bazsalikomos olaj, a szilvás kalács és az üde ízek olyan emelkedetté tették az antrét, hogy alaposan meglepődtünk. De a java még hátra volt. Ránk zúdult egy kis Szarvasgerinc vadas krémmártással, sonkás knédlivel, Bőrén sütött fogas filé, friss tormamártással, vajas céklával, valamint Pirított csirkejava, paprikás mártással, kolbászos túrógombóccal. A technológia hibátlan, a pirított pirítva van, a szaftos szaftos marad, mondhatni minden kézenfekvően olyan, mint amilyennek illik lennie. Ennyi az egész. Minden minőségi friss alapanyagokból, frissen elkészítve. Házilag sütött kenyérrel, de nem ám afféle gépi sütött vacakkal, hanem a sütőben frissen megsütött omlós-foszlós franciás finomsággal. Deszertnek Csokoládévariáció (óh, az a fehér csoki hab!) és Tejszínpuding friss gyümölcsökkel dugózta le a vacsorát.

Az álomért fejenként öt darab ezrest szurkoltunk le, ami akár húzós is lehet, de vonjuk le belőle a párizsi repülőjegy és szállás árát, meg azt a hatvan eurót, amibe ez a menü bárhol a világon kerülne. Ha ezt megtesszük, akkor hamarosan milliomosok leszünk, ha járunk a Zsályába.

És ez még nem minden. A Zsálya bisztró déli menüje egy ezresért(!) – desszerttel ezerháromért – olyan élményt nyújt, ami páratlan hazánkban. Válogathatunk itt füstölt harcsa, lazac, csülök, süllő és olaszos finomságok közül. Sajnos, csak nyitás után férhető hozzá a déli menü, de akár „vakon” is érdemes betérni Macsinka János és Gál Gábor műintézményébe.

Nem ragozom, a Zsálya csillag, ami még csak pislákol. Már megjelentek a terepjárós yuppik, a nagyzabás sznobok. Követelik a csülköket, meg a „magyaros mennyiséget”. Még az is lehet, hogy jó irányba inspirálja a séf urat ez a kihívás, bár oly könnyű engedni a sötét oldalnak.

Remek! Fotó: Egri Szín